Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Szója és klimax: átverés a köbön.

Hogyan lehet milliókkal elhitetni valamiről, hogy az hatásos, miközben nem hatásos, mi több ártalmas? Ez nem művészet, ez szakma. Ha nem tudja a titkát, sokat tanulhat a szója- (gyógyszer-, élelmiszer-) ipartól.

 

Google hirdetés

 

A szója veszélyességéről külön szócikkben írtunk az első Paleolit szakácskönyvünkben, és olvasható még a témában webszájtomon Dr. Mercola cikke is, az ezekben foglalt tényeket tehát nem ismétlem meg. Ami újra aktualitást adott a szója-kérdésnek az az a felháborító gyakorlat, hogy a tudományos bizonyítékok ellenére a szójakivonatot még ma is úgy árulják országszerte, mint amely csökkenti a klimaxos tüneteket, (pl. a hőhullámokat) és a csontritkulást.

A dolognak az ad újabb aktualitást, hogy az Európai Élelmiszer biztonsági Hivatal (EFSA) idén nyáron megvizsgálta a szójaipar által benyújtott un. egészség állítások iránti kérelmét és az összest elutasította, mert egyiket sem találta tudományosan megalapozottnak. Még messze vagyunk attól, hogy a szóját betiltsák, mint emberi fogyasztásra alkalmatlan és veszélyes anyagot, sőt, úgy tűnik, a szójaipar nem kérdezi meg, akarunk-e szóját enni, hanem összeszövetkezve az egész élelmiszeriparral, gyakorlatilag szinte mindenbe szóját kevernek. Az már csak a szója imázsát hivatott javítani, hogy folyamatosan bombázzák a lakosságot olyan információkkal, miszerint a szója fogyasztása rendkívül egészséges, a szója összetevői gyakorlatilag mindentől védenek. Az ilyen típusú infókat a média teríti lelkendező cikkein keresztül, amit hozzá nem értő firkászok ütnek össze a kézhez kapott reklámanyagok kritikátlan átvételével. Nem csak a női magazinocskák csivitelő oldalaira gondolok, hanem bizonyos portálok "tudományosnak" nevezett rovataira is.

A szójaipar olyan egészségállítások használatára kért engedélyt, mint hogy a szója izoflavonidjai és fitoösztrogénjei csökkentik a klimaxos hőhullámokat és éjszakai izzadást, javítják a haj minőségét, szív és érrendszeri védőhatásuk van, csökkentik a vér LDL szintjét, hatásosak prosztatarák ellen, védenek a felső légúti fertőzések ellen és gátolják a sejtek oxidációját és a DNS károsodását. Egyelőre szerényen csak ennyit szerettek volna elfogadtatni.

Az EFSA az egészségállításokhoz benyújtott tudományos "bizonyítékokat" megvizsgálta és mindegyik állítást, mint tudományosan megalapozatlan állítást visszautasította (EFSA, 2011).

A szójaipar és a termékek árusítói persze nyilván nem jönnek zavarba, majd azt suttogják vevőik fülébe, hogy "sajnos nem írhatjuk rá, de ettől még igaz". Mivel az EFSA valóban hoz olyan döntéseket is, amelyek pl. veszélyeztetik a vitaminok vagy gyógynövények piacát. Erre aztán jól rá lehet játszani, és elhitetni, hogy az EFSA csak egy bürokratikus szervezetre, amelyik mindenbe beleugat, de semmiben nincs igaza.

Nem szoktam olyan dolgok ellen kikelni, amelyek ártalmatlanok, mert nem szeretem senki kedvét elvenni kedvenc csodaszerétől. Ha valaki hinni akar benne, hát szedje, baja nem lesz tőle. A szójatermékek azonban nem ilyenek. A nőknek pont a klimaxba tartó korosztályai a legveszélyeztetettebbek a pajzsmirigy alulműködés szempontjából, és a szójának közismerten pajzsmirigy károsító hatása is van (lásd. Szakácskönyvünk, ill. Dr. Mercola cikkét).

A szójaipar az EFSA-hoz érdekes módon csak 12 vizsgálatot nyújtott be, amelyek szerinte bizonyítják ezeket a pozitív hatásokat. Azért érdekes ez, mert már egy 2004-ben megjelent összefoglaló tanulmány, amely a szója ilyen hatásait vizsgálta, és ez az elemzés 25 elemezhető vizsgálatról tudott. Ennél persze sokkal több van (2004-ben a szerzők 40-et találtak), de a tudományos elemzésekbe a színvonal alatti, propagandisztikus céllal végzett álvizsgálatokat nem szokták bevenni. A 25 elfogadható színvonalú (placebokontrollos, és legalább 4 hétig tartó) vizsgálat összevont elemzése alapján a szerzők megállapították, hogy a szójában található fitoösztrogének nem javítják a klimaxos hőhullámokat és más klimaxos tüneteket (éjszakai izzadás, hüvelyi szárazság) (Krebs és mtsi., 2004).

A Cohrane Library nevű független szervezet folyamatosan metaanalíziseket készít fontosnak ítélt orvosi eljárásokról, gyógyszerekről, alternatív gyógyászati szerekről. Elemzéseik sok vihart kavarnak, mert függetlenségük miatt eredményeik általában kikezdhetetlenek, és gyakran jutnak a gyógyszeriparnak nem tetsző következtetésekre. 2007-ben a szójakészítmények klimaxos tünetek elleni hatását vizsgálták meg. A szerzők harminc olyan vizsgálatot találtak, amely megfelelt a kritériumoknak (véletlenszerű besorolás, placebo kontroll, legalább 12 hetes vizsgálati időtartam). A szerzők elemzésének végkövetkeztetése: Nincs bizonyíték arra, hogy a fitoösztrogén tartalmú szójatermékek hatásosan csökkentenék a klimaxos panaszokat (Lethaby és mtsi., 2007).

Egy 2008-as elemzés 35 vizsgálat alapján ugyancsak úgy találta , hogy klimaxos nőknél a szója nem csökkenti a tüneteket (Hooper és mtsi., 2008).

A szójaipar 2011-ben 12 vizsgálatot talált benyújtásra érdemesnek, holott ennél több, tudományos értelemben megfelelő vizsgálat állt a rendelkezésre. A szójaiparnak nyilván azok nem voltak megfelelőek, amelyek cáfolták a szója hatását, ezért feltehetőleg szelektáltak. Az EFSA szakértői természetesen nem estek a fejükre, és nem csupán a kiválogatott 12 vizsgálatra alapozták döntésüket, hanem ők is áttekintették a releváns szója-szakirodalmat.

De hol termelik ki azokat a mítoszokat, amelyeket aztán el lehet terjeszteni a világban, és azt lehet mondani, hogy minden szójaellenes eredményre fel lehet mutatni másik tizet, amely bizonyítja a hatásosságot?
2008-ban volt a 8. Szója Szimpózium, amelyet Tokióban rendeztek meg (Messina és mtsi., 2009). Ezen 250 kutató vett részt. Na, ha csak ennyit tudunk, máris sejthetjük, hogy a 250 kutató nem Tokióban él, még csak nem is japán, és nyilván nem összespórolt pénzecskéjükön utaztak el tudományos kíváncsiságukat kielégíteni erre a konferenciára Tokióba. A konferenciáról megjelent összefoglaló szerint a világ 20 országából érkeztek a kutatók. A szójaipar, akár csak a gyógyszeripar, kutatási támogatásokon keresztül kutatókat nevel fel és állít a szolgálatába, akiknek egész karrierje szorosan összefonódik a szójával. Egy ilyen házasságból később már nincs kiút, mert a kutató mások előtt már lejáratta magát, anyagilag és karrierjét tekintve is függésbe került a szójaipartól. Elismerést már csak a szójakutatók nagy családjától várhat. A konferencián kiosztották a "Kimagasló hozzájárulásért a szójaételek és szójaösszetevők egészségre gyakorolt hatásának tudományos megértéséhez" díjat. Ha megnézzük a neveket, akik a díjat kapták, olyanokat látunk, akiknek tollából gyanús elemzések és vizsgálatok jelentek már meg eddig is a szójaipar szolgálatában.
Az is megtudható, hogy csak 1994 óta közel 10 000 tanulmány jelent meg a szója pozitív hatásairól. Ehhez képest megint csak csodálkozhatunk, hogy ebből mindössze 30-40 minősül elemezhetőnek, és a szójaipar is csak 12 nyújtott be az EFSA-hoz. Ennek oka elég nyilvánvaló: a 10 000 tanulmány jó része szócséplés, propaganda cikk, imázs építés.
A konferencián előadott - gondolom nagy sikerrel - Patricia Williamson-Hughes, akinek sikerült addig preparálnia az adatokat, amíg nők egy alcsoportján sikerült valami minimális szójaelőnyt kimutatnia. Jól ismert ez a technika a gyógyszeriparban, ad hoc elemzésnek nevezik, azaz olyan összefüggéseket keresnek a már elvégzett vizsgálatokban, amelyek esetleg váratlanul mégis igazolhatják, amit a vizsgálatok egésze cáfol. A tudomány az ilyen utólagos elemzéseket nem szereti, mert nagy az esélye annak, hogy véletlenek összejátszásából jön ki az ilyen kicsikart eredmény.

Gondolom, az EFSA elutasító határozatára a szójaipar megrántotta zsoldosai nyakörvét, hogy kapják össze magukat, nem ezért ölnek évtizedek óta rengeteg pénzt beléjük, hogy aztán most ne tudjanak igazolni semmit abból, amit a szójaipar eddig összehordott a veszélyes szója elfogadhatóságának növelésére.

A szójatermékeket árusító cégek pedig majd úgy tesznek, mintha süketek lennének, és árusítják tovább értéktelen, s nem is veszélytelen termékeiket. Elvégre a szójaipar és felbérelt kutatói elég idézhető vizsgálatot kitermeltek már ahhoz, hogy hivatkozási alap még akkor is lenne, ha netán a szóját egyszer halálfejes címkével patkányirtóként árusítanák.

Felhasznált irodalom:

  • EFSA Panel on Dietetic Products, Nutrition and Allergies (NDA); Scientific Opinion on the substantiation of health claims related to soy isoflavones and protection of DNA, proteins and lipids from oxidative damage (ID 1286, 4245), maintenance of normal blood LDL-cholesterol concentrations (ID 1135, 1704a, 3093a), reduction of vasomotor symptoms associated with menopause (ID 1654, 1704b, 2140, 3093b, 3154, 3590), maintenance of normal skin tonicity (ID 1704a), contribution to normal hair growth (ID 1704a, 4254), "cardiovascular health" (ID 3587), treatment of prostate cancer (ID 3588), and "upper respiratory tract" (ID 3589) pursuant to Article 13(1) of Regulation (EC) No 1924/2006. EFSA Journal 2011;9(7):2264.
  • Hooper L, Ryder JJ, Kurzer MS, Lampe JW, Messina MJ, Phipps WR, Cassidy A. Effects of soy protein and isoflavones on circulating hormone concentrations in pre- and post-menopausal women: a systematic review and meta-analysis. Hum Reprod Update. 2009 Jul-Aug;15(4):423-40.
  • Krebs EE, Ensrud KE, MacDonald R, Wilt TJ. Phytoestrogens for treatment of menopausal symptoms: a systematic review. Obstet Gynecol. 2004 Oct;104(4):824-36. Lethaby AE, Brown J, Marjoribanks J, Kronenberg F, Roberts H, Eden J. Phytoestrogens for vasomotor menopausal symptoms. Cochrane Database Syst Rev. 2007 Oct 17;(4):CD001395.
  • Messina M, Watanabe S, Setchell KD. Report on the 8th International Symposium on the Role of Soy in Health Promotion and Chronic Disease Prevention and Treatment. J Nutr. 2009 Apr;139(4):796S-802S.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre