Fordította: Czárán Judit
Az orvoslás nem az életet, hanem a szenvedést hosszabbította meg
Source: www.Freepik.com
Gyerekkoromban azt mondták a felnőttek, hogy mire én is felnövök, az orvostudomány olyan fejlett lesz, hogy én már 150 évig fogok élni.
Ez akkor lehetségesnek tűnt. Persze nem személy szerint rám vonatkoztatva, hanem elvileg. Végtére is az orvostudománynak köszönhetően az elmúlt évszázadokban az emberek születéskor várható élettartama folyamatosan nőtt, nem igaz?
A 17. századi angol filozófus, Thomas Hobbes a modern kor előtti emberek életéről azt mondta, hogy az "csúnya volt, brutális és rövid". Ezt a véleményt ma is visszhangozzák az emberek, bár nem ilyen lényegre törő eleganciával.
"Vadászó-gyűjtögető őseink 30 éves korukban meghaltak" - mondta nemrég egy barátom. "Vajon amikor az emberek 40 évesen már nagyon öregnek számítottak, akkor ugyanúgy néztek ki, mint a mostani 90 -100 évesek" - tette fel a kérdést valaki a Quora-n.
Sokan gondolják, hogy a múltban az emberek mind fiatalon haltak meg, mi viszont a modern orvostudománynak köszönhetően egyre tovább élünk. És hogy hamarosan talán mindannyian megéljük a 150. születésnapunkat - vagy elérjük a halhatatlanságot.
Ez nagyon szép elképzelés, de a valósághoz nem sok köze van.
Lehet, hogy én túl fogom élni az őseimet, de az orvosoknak és a tablettáknak ehhez valószínűleg nem sok közük lesz.
A hosszú élethez "a modern orvostudomány hozzájárulása jelentéktelen"- állította Jan Vijg, a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem genetika professzora. Valójában alig játszik benne szerepet.
Most tartunk ott, ahonnan elindultunk
Több ezer évvel ezelőtt őseink vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és átlagosan valóban nagyon rövid ideig, körülbelül 30 évig éltek. Ám akkoriban - és az emberi történelem nagy részében ez igaz volt - rengeteg csecsemő és kisgyermek halt meg, ami nagyon lerontotta a születéskori várható élettartamot.
Azok azonban, akik túlélték a gyermekkorukat, általában 68 -78 éves korukban haltak meg - mondta Michael Gurven, az UC Santa Barbara antropológusa, aki a vadászó-gyűjtögető népek életkorát tanulmányozza. Ezek a számok pedig már kísértetiesen hasonlítanak a mostani, 10 000 évvel későbbi számokhoz.
Az Egészségügyi Világszervezet 2016-os adatai szerint az emberek átlagosan 71,4 évre számíthatnak. Az Amerikai Betegségellenőrzési és Járványügyi Központok 2017-ben 78,6 évre becsülte a születéskor várható élettartamot, szemben a 2016-os 78,7 évvel. A WHO becslése szerint az amerikaiak várható élettartama ennél valamivel alacsonyabb - 78,5 év -, de mind a kormányzati adatok, mind a Washingtoni Egyetem globális egészségügyi vizsgálata azt mutatja, hogy ez a szám csökkenő tendenciát mutat.
"Amint őseink a vadászó-gyűjtögető életmódról áttértek a földművelésre, a várható élettartamuk csökkenni kezdett" - mondja Daniel E. Lieberman, a Harvard Egyetem evolúcióbiológia professzora. "A földművelésre való áttérés után már nagyon kevesen éltek meg magas kort."
A földművelő ember - magyarázta - több élelmiszert tudott megtermelni, amitől a népességszám nőtt, de az emberek egyre kisebb helyen szorultak össze, sőt, gyakran a háziállataikkal is együtt éltek, ami a fertőző betegségek terjedésének melegágya volt (ahogy ma is az, emlékezzünk csak a sertéspestisre vagy a madárinfluenzára). Míg vadászó-gyűjtögető őseink változatosan étkeztek, ezek a korai földművesek valójában nagyobb valószínűséggel voltak alultápláltak. Csontmaradványaik bizonyítják, hogy sokan szenvedtek közülük vérszegénységben és csontjaik megőrizték a Harris-féle stresszvonalakat. A növekedési leállási vonalak, más néven Harris-vonalak, a megnövekedett csontsűrűségű vonalak, amelyek a növekedési lemez helyzetét jelzik a szervezetet ért károsodások idején . Ők egy 2007-es tanulmány szerint átlagosan 20 éves koruk körül haltak meg, azaz nagyon sok csecsemő és gyermek halt meg az egészségtelen körülmények miatt. Ez 10 évvel kevesebb, mint a vadászó-gyűjtögetők átlagos várható élettartama.
Végül az emberek alkalmazkodtak a földművelő életmódhoz, és később már valamivel tovább éltek, de a születéskor várható élettartam évezredekig visszaesésben volt.
"A legrosszabb helyzetben talán a 16. századi francia parasztok voltak" - állította Lieberman. Ironikus módon Hobbes sok kortársának élete valószínűleg jóval rövidebb volt, mint paleolitikus őseiké. "A paleolitikumban az embereknek nem volt szükségük például kardiológusokra" - teszi hozzá az evolúcióbiológus.
A várható élettartam csak nagyjából száz évvel ezelőtt kezdett jelentősen nőni, és a közhiedelemmel ellentétben ennek a változásnak kevés köze van a modern orvostudományhoz.
"A legfontosabb szerepet ebben nem a gyógyszeres kezelések, hanem a higiénia játszotta" - mondta Lieberman. A 19. század végén és a 20. század elején az emberiség már tudta, hogyan működnek a baktériumok, úgyhogy elkezdtek például több csatornát építeni, a szüléshez vizet forralni, és gondoskodni arról, hogy a víz, amit megisznak, tiszta legyen. Az élelmiszerellátás és ellenőrzés is javult, ezáltal csökkent az éhezés - magyarázta Vijg.
"A közegészségügynek sokkal többet köszönhetünk, mint a gyógyszereknek" - állítja Lieberman, megjegyezve, hogy mire az antibiotikumok használata a második világháború után széles körben elterjedt, a halálozási arányok már jelentősen csökkentek. Európában és Amerikában 1870-ben az átlagember várható élettartama 30-as éve közepét jelentette. A várható élettartam onnantól kezdve folyamatosan emelkedett, és 1950-re elérte az 58-65 évet.
Nem állítjuk, hogy az orvostudománynak ebben nem volt szerepe. A higiéniás viszonyok javulása után az antibiotikumok és a vakcinák jelentették a legnagyobb jótéteményt a születéskori várható élettartam szempontjából, részben azért, mert olyan betegségek leküzdésében segítettek, amelyek akkor váltak általánossá, amikor az emberek elkezdtek földet művelni.
"De mindezzel tulajdonképpen csak oda jutottunk vissza, ahonnan elindultunk" - mondja Lieberman, hozzátéve, hogy "a legtöbb ember ma olyan betegségekkel fordul orvoshoz, amelyek korábban nem is léteztek".
Lieberman szerint a vadászó-gyűjtögetőknél ritkán alakult ki szívbetegség, ezzel szemben ma ez az első számú halálozási ok az Egyesült Államokban. "A paleolitikumban nem volt szükségünk kardiológusokra" - mondta.
Azt is hangsúlyozta, hogy "szinte minden szívbetegség megelőzhető", és hogy az Egyesült Államokban a legtöbb haláleset a dohányzással, a rossz táplálkozással és a mozgáshiánnyal függ össze.
Mire képes, és mire nem képes az orvostudomány?
"De akkor miért beszél sok ember úgy az orvostudományról, mintha az lenne a kulcs a halhatatlansághoz" -kérdeztem Liebermant.
"Nos, tudja, mi a három a vezető halálozási ok az Egyesült Államokban?" - kérdezett vissza. A szívbetegség és a rák után a legtöbb ember halálát orvosi műhiba okozza.
Legalábbis ez utóbbit állapította meg British Journal of Medicine 2016-os tanulmánya. De mivel a halotti bizonyítványba nem lehet beleírni, hogy "orvosi műhiba", így senki sem tudja pontosan, hány ember hal meg az orvosok miatt.
Ami nem azt jelenti, hogy az orvosok rosszak, és hogy be kellene deszkázni az összes kórház kapuját. De az biztos, hogy a modern orvostudomány lehetőségeiről alkotott képünket egy kicsit árnyalnunk kellene.
Az amerikaiak évente 3,5 milliárd dollárt költenek egészségügyi ellátásra. Ez a GDP 17,9 százaléka, fejenként 10 739 dollár. Az elmúlt 18 évben több mint kétszeresére nőtt az egészségügyben dolgozók száma - és még mindig hiány van belőlük.
A legtöbb ember meg van győződve róla, hogy az orvostudomány drasztikusan megnövelte az emberek várható élettartamát, és hogy ez a jövőben is folytatódni fog. Ez azonban mítosz. Az egészségügy - ahogy Lieberman rámutatott - ügyesen marketingeli a saját fontosságát, és a betegségek kezelését helyezi előtérbe a megelőzéssel, és az életmódváltással szemben. Az emberek pedig lusták; inkább beszednek egy tablettát, mint hogy elkezdjenek például mozogni.
"Az orvosok sok krónikus betegséget nem tudnak meggyógyítani. De azt el tudják érni, hogy tovább haldokoljunk"
"Az orvostudomány csodálatos dolgokra képes" - mondta Lieberman. "Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik az orvostudománynak köszönhetik, hogy életben vannak."
De az orvosok általában csak akkor segítenek, ha valaki már beteg, sok krónikus betegséget viszont egyáltalán nem képesek meggyógyítani. De azt el tudják érni, hogy a betegek tovább haldokoljanak.
"Elég sokáig életben tudjuk tartani őket" - mondta Lieberman. "De a károkozás addigra már megtörtént, és mi meggyógyítani nem tudjuk őket, legfeljebb meg tudjuk hosszabbítani az életüket."
Vagyis nem halunk meg, de kérdés, hogy milyen lesz az az élet, amit betegen élni fogunk. Míg a születéskori várható élettartam az Egyesült Államokban jelenleg 80 év körül van (a férfiaknál kevesebb, a nőknél valamivel több), addig "az egészségben töltött várható élettartam" - ezt úgy kapjuk meg, ha a ténylegesen megélt évekből levonjuk a súlyos betegségben töltött éveket - akkor az átlagos amerikai már csak 68,5 egészséges évre számíthat (világviszonylatban ez 63,1 év).
Vagyis ami a 150 éves kor elérését illeti (nem is beszélve a halhatatlanságról), ahhoz ma egy jottányival sem vagyunk közelebb, mint 10 000 évvel ezelőtt.
A reménykedők számára jobb cél lenne a 115 év, amit a tudósok úgy tekintenek, mint azt az életkort, amikor az ember már megérett arra, hogy meghaljon. Ezután, mondta Vijg, "szétesik az ember. Minden összeomlik."
Lehet, hogy ez sötéten hangzik, de bizonyos szempontból akár erőt is adhat az embernek. Ha hosszú, egészséges életre vágyunk, a legtöbbünknek nem kell a legjobb orvosokat felfogadnunk, vagy arra várnunk, hogy a tudósok feltalálják az új varázspirulát. Több kerékpározással és több salátaevéssel ugyanez a hatás érhető el.
Hivatkozások: