Szendi Gábor:
Tényleg sokkal tovább élünk, mint régen?

Az orvostudomány önreklámjának része, hogy már majdnem legyőzte a rákot, hogy már majdnem nem hal meg senki szívbetegségben és így aztán jó 40 évvel tovább élhetünk, mint a 20. század elején. Ez a lufi azonban a legkisebb érintésre kipukkan.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Mivel az életünket tartjuk a legnagyobb becsben, érthető módon a gyógyítóknak mindig is nagy becsülete volt, akár működtek a gyógyeljárások, akár nem. Érthető hát, hogy az orvoslása az utóbb pár száz évben külön kaszttá szerveződött és a társadalom nagyhatalmú szervezetévé vált. Az orvosokon betegeik egészsége, élete vagy halála múlik. Ez a tekintély és hatalom sajnos sokak fejébe szállt, így a nyugati orvoslás régóta hajlamos az öntömjénezésre. Az önhittség mítoszokat teremt, a mítoszok lassan átveszik a tények helyét, s a végén már maguk tűnnek az igazságnak. Az egyik ilyen -mára már ténnyé kövült mítosz szerint, ahogy Prométheusz elhozta nekünk a tüzet, úgy az orvoslás adta oda az embereknek a hosszú életet.

A mítoszok természete az, hogy a tüzetesebb vizsgálat hatására gyorsan porrá omlanak. Az orvostudomány alapmítosza úgy szó, hogy az emberek 1900-ban Európában még csak 42.7 évig éltek, 2019-ben már 78.4 évet.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ez durván 36 év élethossz növekedés, ki ne volna ezért hálás? Apróságnak tűnik, hogy az átlagos élethossz, azaz a várható élethosszba a korán, akár csecsemőként meghaltak és a hosszú életűek is kiátlagolódnak. És ha egy társadalomban sokan halnak meg fiatalon - fertőző betegségekben, minőségi éhezésben, háborúban - akkor ez a várható élettartamot megtévesztően alacsonyra állítja be. Vegyük példának az ókori Rómát. A várható élettartam születéskor a férfiaknak 25 a nőknek 30 év körül volt (Frier, 1982). De kérdezhetnénk, akkor hogyan élhetett Ciceró 63 évig? S meddig élhetett volna még, ha nem ölik meg? A korabeli demográfiai adatok szerint a 65 évet megért emberre még további 12 életév várt. De ez nyilván függött a táplálkozástól és életmódtól. Példának okáért, az idősebb Cato 85 éves koráig élt. Azaz, egyre csökkenő számban, de az ókori emberek is eléltek akár 90-100 évig is. A római férfiak 6-7%-a élte meg a 65-70 évet, akárcsak a magyar férfiak. Csak közben eltelt pár ezer év.

Ezért a várható élettartam bizonyos értelemben megtévesztő fogalom. A halál leggyakoribb kora egy másik mérőszám, amelyik azt mutatja meg, adott korban egy népnél a halálesetek zöme milyen életkorra esik. Például Dániában 1840-ben a várható élettartam 45 év volt, viszont ez emberek többsége simán megélte a 71 évet, és 20-30%-uk még tovább is élt. Dániában 2000-ben a várható élettartam 79 év, de a halál leggyakoribb életkora 86 év volt. Ha győzelmi jelentést akarunk a számokból fabrikálni, azt mondhatjuk, hogy lám, a várható élettartam Dániában 160 év alatt 34 évet nőtt. De ha a halál leggyakoribb életkorát nézzük, akkor 160 év alatt ez a növekedés mindössze 15 év (Canudas-Romo, 2010). A kőkori körülmények közt élő természeti népekről is elterjedt, hogy 20-30 évig élnek, holott a hadzáknál például a halál leggyakoribb kora 76 év és az e kort megéltek 24%-a még tovább él (Gurven és Kaplan, 2007).

Világos, hogy nincs "élethossz" génünk, de az élethosszt mégiscsak a gének és az életmód kölcsönhatásai határozzák meg. Ennek egyik jó mutatója a kromoszómák végén elhelyezkedő telomérek rövidülési sebessége, ami lényegében meghatározza, hányszor tudnak a sejtek genetikai sérülés nélkül osztódni (Whittemore és mtsi., 2019). A millió évek alatt kialakuló telomérhossz faji jellegzetesség, a természeti népektől nyert adatok, valamint az ókori és az újkori statisztikák is azt bizonyítják, hogy az ember faj egyedei, ha a minimális életfeltételeket biztosítják számukra, minimum 70-80 évig elélnek.

De vajon a várható élettartam 200 év alatti 34-35 éves növekedését, vagy a halál leggyakoribb életkorának 15 éves növekedését nem mégis az orvostudomány fejlődésének köszönhetjük? Hiszen a várható élettartam drámai növekedését a nagymértékű csecsemő- és gyermekhalandóság gyors csökkenése és a fertőző betegségek visszaszorulása eredményezte.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ez persze igaz is, de mi okozta ezt?

Szemünk előtt lebeghet az orvostudomány transzparense, miszerint "Megmentettünk benneteket az antibiotikumokkal és a védőoltásokkal".

//alcím: A fertőző betegségek

Thomas McKeown az 1970-es években kezdte publikálni provokatív írásait, melyekben kimutatta, hogy a fertőző betegségek visszaszorulását elsősorban a táplálkozás minőségének javulása és a higiéné növekedése idézte elő (McKeown, 1979). Hogy csak egy meggyőző példát idézzek: Graham Wilsonnak 1943-ban megjelent összefoglalója szerint a pasztörizálatlan tejnek tulajdoníthatóan 1912 és 1937 között Nagy Britanniában 113 különféle járvány ütötte fel a fejét, amely 14 ezer embert érintett. Angliában és Walesben ez idő alatt 65 000 ember halt meg a tejtől kapott TBC-ben, és 10 ezer ember kapott váltólázat. A nyári hasmenésjárványokban meghalt 2 éven alul gyerekek szám 190 000-re rúgott (Wilson, 1943). Megfelelő közegészségügyi intézkedésekkel mindez a veszély mára megszűnt.

Az életmód meghatározó szerepét bizonyítják az ikervizsgálatok, melyek szerint az élethosszt a gének 20-30%-ban, az életmód pedig 70-80%-ban határozza meg (Herskind és mtsi., 1996).

Ha valakinek nem átlátható, hogyan befolyásolja az életstílus a halálozást és a várható élettartamot, álljon itt a koronavírus példának. A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy az elhízott, cukorbeteg, szívbeteg, magas vérnyomásban és egyéb krónikus betegségekben szenvedők halnak meg a fertőzésben. A helyzet jól szimulálja a védőoltás nélküli korszakot, amikor nincs más védelem, mint az egyén betegséggel szemben mutatott ellenállása, és ha az valakinél az életmódja miatt leromlott, az az életével fizethet érte. Ha McKeown élne, teóriája modern bizonyítékát látná ebben.

Antibiotikumok és védőoltások

Az antibiotikumok várható élettartamra gyakorolt hatása nem lebecsülendő, de ugyancsak nem jó túlértékelni sem. 1900-tól az USA-ban a fertőző betegségekből bekövetkező halálozás a jobb táplálkozás és a közegészségügyi intézkedések révén évente 2%-kal csökkent, ami az antibiotikus érában ugyan úgy folytatódott (Cutler és Meara, 2001). Az USA-ban 1930-ban 300 ezren, 1952-ben 95 000-en haltak meg fertőző betegségben. Ha nem létezett volna antibiotikum és kemoterápiás szer (amit 1936-ban vezettek be), akkor a természetes évi 2%-os fertőző betegségben való halálozás csökkenést figyelembe véve 132 000-re csökkent volna a halálozás, azaz a baktériumellenes szereknek köszönhetően további 35 000 ember maradt életben. Azaz a baktériumellenes kezelés becslések szerint 26%-kal csökkentette a fertőző betegségek halálozását (Gottfried, 2005). A sikerpropaganda figyelmen kívül szokta hagyni a természetes csökkenés hatását, és a halálozás kétharmados csökkenéséről beszél.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Szentségtörés azt mondani, de sajnos az az igazság, hogy a védőoltások szerepe a fertőző betegségek visszaszorításában rendkívüli mértékben eltúlzott. A fertőző betegségek gyakorlatilag már visszaszorultak, amikor az ellenük védettséget nyújtó oltásokat bevezették (Humphries és Bystrianyk, 2013). Jellemző, hogy a skarlát ugyanúgy eltűnt, mint a többi betegség, pedig ellene a mai napig nincs védőoltás. A védőoltások fontossága mára hatalmi- ideológiai kérdéssé vált, s fontos helye van az orvoslás önmagáról kialakított mítoszrendszerében.

A demográfiai elemzések szerint 1840-től évente 3 hónappal nőtt a várható élettartam (Oeppen és Vaupel, 2002). Vagyis, amikor az orvoslás még -nem egyszer- többet ártott, mint használt, a társadalmi fejlődés már akkor önmagában folyamatosan növelte a várható élettartamot, és ezen az orvostudomány fejlődése mintha mit sem változtatott volna. Vagy mégis? Tekintve, hogy a tudományos-technológiai fejlődés nem lineáris, hanem inkább exponenciális, felvetődik a kérdés, hogy ha a 19. században évente 3 hónappal nőtt a várható élettartam, miért nem ugrott meg a várható élettartam növekedésének üteme a 20. század második felére mondjuk a duplájára?

Valami fékez minket

Ha a természeti ember -leszámítva a gyermekhalandóságot - az őserdőben majdnem addig él, mint a nyugati ember, akkor felvetődhet az a kérdés, hogy hol van a mi civilizációs nyereségünk? A kőkori körülmények és a mi fejlettségünk közt óriási szakadék tátong, s ez csak 10-15 év nyereséget jelent az átlagos élethosszban?

Hogy valami folyamatosan fékezi az élethossz növekedést, az az eddigiekből is nyilvánvaló. A civilizáció élethossz növelő motorját valami egyre jobban visszafogja. Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy a bejósolt évi 3 hónapos növekedés a várható élettartamban jelentősen lelassult, és ezt kapcsolatba hozták az amerikai emberek elhízásával és az ebből fakadó életmódbetegségekkel (Olshansky és mtsi., 2005). Igazság szerint a tüzetesebb elemzés arra mutatott rá, hogy az élethossz növelő és csökkentő tényezők harcában fordulat állt be. 2010-től az USA-ban az élethossz csökkentő életmódi hatások okozta betegségek kezdték ledarálni a civilizáció nyújtotta előnyöket, és 2014-től nem nő, hanem csökken a várható élettartam (Woolf és mtsi., 2019).

Az orvostudománynak eddig tulajdonított élethossz növelő szerep mítosza kezd szertefoszlani. Senki ne értse félre: sok ember életét megmentik az orvosok, de ez társadalmi szinten olyan hatású, mint árral szemben úszni. Az életmód betegségeket ugyanis nem lehet orvosi eszközökkel gyógyítani, csak a haldoklást lehet évtizedekre megnyújtani. És az ilyesfajta kezeléseknek nagy ára van. Nagy port kavart fel Gary Null és munkatársai elemzése, amelyben kimutatták, hogy az USA-ban a vezető halálok - megelőzve a szív- és érrendszeri és a rákos halálozást - maga az orvosi kezelés (Null és mtsi., 2011).

Ahogy a tágabb értelemben vett rossz életmód okozta ezer éveken át az alacsony várható élettartamot, úgy a tápláltság és a közegészségügy fejlődése egyre növekvő várható élettartamot eredményezett, mígnem beköszöntött a bőség és az ultrafeldolgozott ételek korszaka, amely a túltápláltságon, a mozgáshiányon és vitaminok hiányán keresztül visszafordította a folyamatot.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Az utóbbi években bevezették a várható egészséges élettartam fogalmát, ami 10-15 évvel rövidebb, mint a várható élettartam. 1850-től a tényleges élethossz növekedés 15 év. Azaz, a nyugati orvoslás nagyjából annyival növelte meg az átlagos élethosszat, amennyit az emberek életük végén krónikus betegségben töltenek. Nem mondom, legtöbbször betegen is jobb élni, mint meghalni. Azonban meglehetősen kétes ajándék ez az nyugati embernek, olyan, mint amikor a zöldséges, hogy mutassa nagyvonalúságát, a már kifizetett almára még rádob két rohadtat.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre