Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Terhesség és influenzaoltás

A közegészségügy gőzerővel győzködi a terheseket, hogy a H1N1 influenza sokkal nagyobb kockázatot jelent a terhesekre nézve. Ez 2009 augusztusában megfogalmazódott aggály volt, amikor 45 H1N1 halálesetből 6 terhes nő volt. Azóta sokkal többet tudunk a H1N1-ről és a terhesek kockázatáról. A félelmek eltúlzottak, mint minden a H1N1-gyel kapcsolatban, a terheseknek ajánlott influenzaoltással szemben komoly aggályok merülnek fel.

 

 

Google hirdetés

 

A fertőzés gyengén terjed, a fertőzöttek környezetében 10%-os a továbbadás. Az emberek 99.99%-a enyhe vagy közepes tünetekkel ússza meg a fertőzést. A H1N1-el az elhízás hatszoros kockázatot jelent. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az intenzív osztályra került terhes nők jelentős része súlyosan elhízott nő volt. Ezt azt jelenti, hogy nem maga a terhesség, hanem a kóros elhízottság jelentett fokozott kockázatot. A másik kockázati tényező a szezonális influenza elleni oltás. Egy nem publikált kanadai vizsgálat szerint a szezonális influenza elleni oltás kétszerezésre növeli a H1N1 elkapásának kockázatát.

A H1N1 csúcson már túljutott Új-Zélandon végzett elemzések szerint annak az esélye, hogy egy terhes nő az intenzív osztályra kerüljön influenzája miatt, egy a háromszázezerhez.

Nemrég jelent meg Laura Hewitson és mtsi. vizsgálata, amely makákó majmokon igazolta, hogy a higanytartalmú oltás agyfejlődési zavarokat idéz elő .

Az alábbiakban kivonatosan közlöm David Ayoub és Edward Yazbak 2006-ban megjelent elemzését, amelyben végigveszik a terhességben adott influenza oltás vélt előnyeit és kockázatait és végül arra a következtetésre jutnak, hogy terhesek oltani influenza ellen veszélyes és értelmetlen.

Az Immunizációs Gyakorlat Tanácsadó Testület (ACIP) 2004-ben azt ajánlotta, oltsanak be influenza ellen minden nőt, függetlenül attól, terhessége melyik fázisában van. Ez 1995 óta a legagresszívebb szemléleti változást jelenti. Korábban az influenzaoltást csak olyan terhes anyáknak javasolták, akiknek valamilyen betegség miatt ez ajánlatos volt. Az ACIP ezen legutóbbi ajánlását az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma, valamint a Gyermekgyógyászok amerikai Akadémiája azonnal támogatta.

Az alábbi vizsgálódás kritikusan értékeli az ACIP ajánlását, áttekinti a klinikai kutatás eredményeit, amelyek támogatják, és értékeli az inaktivált influenza vírussal való oltás kockázatát és előnyeit.

Az oltásról

A legtöbb influenzaoltás tartalmaz thimerosalt, egy higanytartalmú tartósítószert, amely gyorsan lebomlik etil-higanyra. Egy oltás általában 25 µgramm higanyt tartalmaz. Az influenzaoltásokat, mind az elölt, mind az élő, de legyengített influenzavírust tartalmazó oltáshoz a vírusokat tojásban tenyésztik, az oltások tehát tartalmaznak tojásfehérjét.

Influenza és terhesség

Az influenza általában olyan megbetegedési tüneteket okoz, amelyet sok más vírus és baktérium is okozhat, így fennállását csak laboratóriumi vizsgálattal lehet igazolni. Az influenza halált általában szövődményei keresztül okoz, s az influenzás halálesetek 90%-a idős korban történik.
Az ACIP terhesek oltására tett ajánlása alátámasztására két tanulmányt idéz.
Az angol tanulmány a második és harmadik trimeszterben influenzával fertőződött anyák és újszülötteik egészségi állapotát hasonlították össze nem fertőződött anyákéval és újszülötteikével. A vizsgált 1659 terhes nő 11%-nál volt laboratóriumilag igazolt influenza, de egyiknél sem volt igazolható az, hogy a vírus átment volna a magzatba és autoimmun (saját szövetet vagy a magzatot támadó) folyamat nem volt kimutatható a fertőzés miatt. A szülési komplikációk száma és az újszülöttek egészségi állapota nem tért el szignifikánsan a nem fertőződöttekétől. A tanulmány szerzői szerint a különbség szignifikáns volt, azonban amikor az egy tüdőgyulladásos esetet leszámították, megszűnt a két csoporti különbség szignifikanciája. Az eredményt az is megkérdőjelezi, hogy a komplikációk nem voltak kapcsolatba hozhatók az influenzával, vagyis a betegség nem magyarázta meg a komplikációt. A fertőzöttek közt 15, a nem fertőzöttek közt 7 vérzés volt a terhesség alatt, ez azonban nem függ össze az influenzával. Hasonlóképen az sem hozható kapcsolatba a fertőzéssel, hogy a fertőzöttek közt hattal több túlhordás miatti szülésmegindítás szerepelt. Viszont a nem fertőzött csoportban három koraszülés volt, míg a fertőzöttek közt egy sem, és a nem fertőzött csoportban 7 Méhen Belüli Retardált Növekedéses eset volt, míg a fertőzöttek közt csak 5 (Irving és mtsi. 2000).

(forrás: Irving és mtsi. 2000)

A másik idézett vizsgálat legnagyobb problémája, hogy nem igazolták tesztekkel, hogy valóban influenzás volt-e a terhes nő, következésképen nem sokat mond bármiféle elemzés. Mindazonáltal nem is volt a fertőzött és nem fertőzött csoport közt különbség a halálozásban vagy más megbetegedésekben. Önmagában az a tény, hogy a fertőzöttek közt több volt a kórházi felvétel, semmit nem mond az influenza veszélyességéről, mert nem rögzítették a kórházi felvétel okát, és nem igazolták az influenza fennállását (Neuzil és mtsi., 1998).

Az ACIP nem idézte viszont azt a tanulmányt, amelyben 49 585 nőt követve nem lehetett kimutatni semmiféle különbséget sem az orvoslátogatás, sem a kórházi felvétel arányában az oltottak és a nem oltottak, sem gyermekeik között. Ebben a vizsgálatban sem ellenőrizték, tényleg influenzáról van-e szó megbetegedés esetén, azonban a védőoltás miatt kiugró különbség lett volna várható, de semmi különbség nem volt.

Az ACIP állítása szerint a korábbi influenza világjárványok esetén kiugró halálozás volt a terhesek körében. De pl. az 1957-58 közötti Ázsiai influenza alatt nem volt több anyai vagy magzati káros kimenet, mint a pandémiát megelőző években. Az 1918-19-es nagy világjárvány adatait elemezve megállapították, hogy a terhesek nem voltak nagyobb kockázatnak kitéve, mint a nem terhesek.

Összességében e tanulmány szerzői azt a következtetést vonták le, hogy a terhes nőket nem kell immunológiailag az átlagnál sebezhetőbbeknek tekinteni.

A terhesség alatti vakcináció hatásos-e?

Maga az ACIP is a vakcináció csekély hatásáról számolt be. Mint írják, az oltott terhesek körében ezer főre vetítve 1-2 fővel csökken a kórházba kerülések száma. Azonban még ez a csekély különbség is túlzott. A fentebb idézett, 49 585 terhes nőtől 1997 és 2002 közt gyűjtött adatok szerint nem volt különbség a megbetegedések számában az oltottak és nem oltottak közt még az asztmás nők körében sem, holott az asztmás terhes nőket szokás kiemelten veszélyeztetetteknek tekinteni (Black és mtsi., 2004).

Egy másik vizsgálat (Munoz és mtsi., 2003) sem talált megbetegedésbeli különbséget az oltott és a nem oltott terhesek közt. Ellenben ez a vizsgálat és Neuzil és mtsi. (1998) vizsgálata az oltottak körében négyszer annyi orvosi vizitet mutatott ki, ami e tanulmány szerzői szerint felveti az oltás veszélyességének a lehetőségét is.

A CDC (Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ) influenza statisztikája

A CDC statisztikái szerint az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz kerülőknek csak 20% igazoltan influenzás. Elvileg ennyi előzhető meg tehát oltással, de ez is csak akkor, ha a vírus és az oltóanyagban lévő elölt vírus megegyezik. Igazság szerint még ez sem garantál feltétlen védettséget, hiszen nem mindenkiben vált ki védettséget az oltás. A CDC statisztikái alapján az oltóanyag és a vírus eltérésből fakadóan 5 év átlagát tekintve az oltóanyagok7.2%-os hatékonyságúak (ilyen arányban fedi le az oltóanyag a népességben terjedő vírusok). A CDC állítása szerint évente 36 000 halnak meg influenzában. Ez azonban eltúlzott. Ezt a kiugróan nagy számot úgy érik el, hogy a tüdőgyulladások számát összevonják az influenza halálozás számával. Tüdőgyulladást azonban legyengült immunrendszer, alultápláltság, stb. ugyancsak okozhat. A valódi influenza okozta halálozás évente 257-1765 (évenként változó). De még ez is eltúlzott, hiszen ebbe beleszámítják az influenzának gondolt eseteket is. A laboratóriumi teszttel igazolt influenza halálozások száma évente kevesebb mint 100. Ami elemzésünk szempontjából még érdekesebb, a reproduktív korban lévő nők körében évente maximum 1 igazolt influenzahalálozás, és 3-13 influenzaszerű megbetegedésből bekövetkezett halálozás történik (Amerikában 300 millió ember él!)

Az influenzaoltás a terhesség alatt biztonságos?

Mivel a terhesek körében az influenza nem tűnik különösen veszélyesnek (nincs fokozott kockázata a megfertőződésre és nincs fokozott kockázat a terhességi és szülési komplikációkra), s mivel az oltás nem tűnik hatékonynak a megelőzésben, felmerül a kérdés, mi a kockázata az oltásnak? Ha ugyanis előnye szinte semmi, akkor bármiféle - akár elméleti - kockázat elfogadhatatlan. Kockázat a semmiért?

Az ACIP hivatkozik egy vizsgálatra, amelyben több mint 2000 oltott terhes nő adatai szerint az oltásnak nincs kockázata. Az idézett vizsgálatnak (Heinonen és mtsi., 1973) azonban kevés köze van az influenza oltás biztonságához, mert a vizsgálat gyermekbénulás elleni oltás terhesség alatt veszélyességét mutatta ki, s mindössze egy mondatot szentelt annak, hogy az influenzaoltáson átesett 2291 nő gyermek közül egynek lett agydaganata. A vizsgálat ugyanis az idegrendszeri daganatok előfordulását vizsgálta a gyermekbénulás ellen oltottak gyermekei körében. Ez a vizsgálat nem alkalmas az influenza oltás következményeinek elemzésére, mert kevés személyt vizsgált, egy évig követte a gyermekeket és csak az idegrendszeri daganatokra koncentrált. Nem vizsgálták az egyéb lehetséges ártalmakat és nem követték a gyerekeket hosszabb időn át.

A másik két gyakran idézett vizsgálat az influenzaoltás biztonságával kapcsolatban ugyancsak gyenge érv. Az egyik 56 nőt vizsgált és az utódokat csak újszülött korban vizsgálták meg. A másik vizsgálatban 189 nőt vizsgáltak, s a gyermekeket 6-8 hétig követték. Az ilyen kis létszámú vizsgálatok nem alkalmasak az oltás okozta ritka, de veszélyes rendellenességek felismerésére és az évek múlva bekövetkező kockázatokat sem lehet felismerni.

Hasonlóan alacsony létszámú vizsgálat Munoz és mtsi. vizsgálata, amelyben öt éven át követtek oltott terhes nőket - mindössze 252-öt. Beszámolójuk szerint nem volt különbség az oltott és a nem oltott csoport közt. Az oltott nők közt tendenciaként gyakoribb volt a terheléses vércukorpróba (8% versus 4.5%; p=.05), a terhességi cukorbetegség cukorbetegség (2.2% versus 1.7%; p = 0.6), és a preeklampszia (4.8% versus 3.9%; p= 0.6), valamint gyakoribb volt az átmeneti vérnyomás növekedés (6.7% versus 2.9%; p <0.01). Mivel a vizsgálat kevés nőt vizsgált, ezek az eredmények nem érték el a statisztikai szignifikancia szintjét, de minden esetre óvatosságra intenek. Hogy az egy irányba mutató eredmények nem véletlenszerűek, azt alátámasztja az is, hogy a Thimerosal tartalmú oltások kapcsolatba hozhatók a későbbi cukorbetegséggel és magas vérnyomással. A szerzők maguk is jelzik, hogy a ritka és hosszú távú mellékhatások felderítése nem volt célja a vizsgálatnak.

A thimerosal tartósítószer, mint kockázat

1999-ben a gyermekorvosok és a családorvosok is közleményt adtak ki, hogy az oltásokból el kell távolítani minél előbb a higanyt. Az ACIP influenzajelentése azonban azt tartalmazza, hogy a higany veszélyességére nézve nincs tudományos bizonyíték. Mivel az ACIP nem tekinti veszélynek a higanyt, így a terheseknek és gyermekeknek adandó oltóanyag tartalmaz higanyt.

Mivel a thimerosal gyorsan lebomlik etilhiganyra, majd szervetlen higanyra, mindhárom vegyület veszélyességének kérdése fontos lehet. A Környezetvédelmi Ügynökség megállapítása szerint a megengedett higanyterhelés naponta testsúly kilogrammonként 0.1 µg.

Egy átlagos influenza oltás 25 µg higanyt tartalmaz, ez napi terhelés szinten három és félszeres terhelést jelent. A magzat vérében a vizsgálatok szerint az anyai vérben mért érték 4.3-szerese mutatható ki, s ez elsősorban az agyban halmozódik fel. A köldökzsinórban emelkedett higanyszint későbbi IQ csökkenéssel jár.

Szemben az ACIP derülátó közleményével, az Eli Lilly Gyártási Biztonsági Adatai szerint "a méhen belüli higanynak való kitettség közepestől súlyosig terjedő mentális retardációt és mozgáskoordinációs zavarokat okozhat". A National Toxicology Program szerint a thimerosal minden módon bejuttatva karcinogén és magzati ártalmakat okozó, és gyermekkorban ".mentális retardációt, beszédzavart, írászavart, járási zavart, kábultságot, irritabilitást, mániába torkolló ingerültséget okozhat".
A thimerosallal kapcsolatban az elmúlt években számos adat jelent meg, amely összekapcsolja az autizmussal, figyelemzavaros hiperaktivitással. (Lásd. a legújabb közleményt e témában!)
Mivel az ACIP irányelvei a magzatokat higanyhatásnak teszik ki, minden olyan adatot fontos értékelni, amelyben higanyterhelésnek tettek ki magzatokat. Emberi vizsgálatról egyről tudunk, Holmes és mtsi. 2003-ban határozták meg, milyen higanyterhelésnek voltak kitéve az autista gyerekek édesanyjai, és adataik szerint ez hatszor nagyobb volt, mint a nem autista gyerekek édesanyjáinak.

A higany magzati és termékenységi toxikussága

A 2005-2006-os higanytartalmú oltóanyagok leírása alapján tudjuk, hogy ezeket nem vetették alá terhesek körében biztonságossági vizsgálatnak, és nem vizsgálták a magzatra nézve sem a biztonságosságát. Az Eli Lilly Gyártási Biztonsági Adatai szerint a higany "ismerten születési defektusokat és meddőségi problémákat okoz". Az NTP is úgy osztályozta a Thimerosalt, mint magzati ártalmat és termékenységi problémákat okozó szert. A California EPA egy cég követelésére, hogy a Thimerosalt minősítse veszélytelennek, a szervezet a következőt írta:
"Tetemes a tudományos bizonyíték arra, hogy a Thimerosal a szaporodásban mérgező hatású. A Thimerosal a szervezetben etilhiganyra bomlik. Ennek mérgező hatása mentális retardációt vagy születési rendellenességeket okoz az emberi magzatban, ha terhessége alatt az anyját beoltják vele. Az állatvizsgálatok szintén azt bizonyítják, hogy az anyát akár Thimerosallal, akár etilhigannyal oltják be, fejlődési problémák lépnek fel. A higany minden formája teljesen világosan szaporodási ártalmakat okoz".

Állatkísérletekben a Thimerosal, akár csak külsőleg alkalmazva (szembe csöppentve) is abortuszt idézhet elő. A táblázat mutatja, hogy még szembe csöppentve is felszívódott a higany és magzati ártalmat okozott. A különféle vizsgálatokban 2-32-szeres magzati elhalást és vetélést okozott a higany.

Magzati halálarány (abortusz, felszívódás és koraszülés) a thimerosal hatására különböző fajok esetében különféle szervezetbe juttatási eljárások során

A thimerosal bárányoknál szembe cseppentve terméketlenséget okozott, ami felveti a veszélyét annak, hogy ez embernél is előfordulhat. A gyermekkorban higanymérgezést szenvedettek közt feltűnően sok a meddő ember. Amikor patkányokkal etilhiganyt lélegeztettek be, két generáción keresztül tapasztaltak termékenységi problémákat.
A szervetlen higanyra hasonló veszélyek jellemzők. Számos állatvizsgálatban genetikai károsodást ill. termékenységi problémákat okozott. Egy vizsgálatban egereknél a higanyklorid csökkent termékenységet és élettartamot idézett elő. Pl. petefészek sorvadást idézett elő a higanymérgezés jele nélkül is.
A thimerosal emberi hatását gyéren vizsgálták. Egy korai vizsgálat a születési rendellenességek szignifikáns növekedését mutatta ki a thimerosal alkalmazása kapcsán.
A különféle vizsgálatok hol a metilhiganyt, hol az etilhiganyt találták veszélyesebbnek.

Következtetések

A terhesség alatti influenzaoltást a szakirodalmi adatok nem támogatják. Figyelembe véve az anyai és magzati higany expozíció lehetséges veszélyeit, a higanyos oltások alkalmazása terhesség alatt nem igazolt és nem ajánlott. A terhességet továbbra is úgy kell tekinteni, mint olyan időszak, maikor minden mérgező anyagtól védeni kell az anyát és a magzatot. Megfelelő biztonsági tesztelés és előny és kockázatbecslés hiányában a terhességi oltás, különösen nem Thimerosal tartalmú oltóanyaggal, nem ajánlott.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Black SB, Shinefield HR, France EK, et al. Effectiveness of the influenza vaccine during pregnancy in preventing hospitalizations and outpatient visits for respiratory illness in pregnant women and their infants. 2004;21:333-339.
  • David M. Ayoub; F. Edward Yazbak: Influenza Vaccination During Pregnancy: A Critical Assessment of the Recommendations of the Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP). Journal of American Physicians and Surgeons 2006, 11(2):41-47.
  • Heinonen OP, Shapiro S, Monson RR, et al. Immunization during pregnancy against poliomyelitis and influenza in relation to childhood malignancy. 1973;2:229-235.
  • Holmes AS, Blaxill MF, Haley BE. Reduced levels of mercury in first baby haircuts of autistic children. 2003;22:277-285.
  • Irving WL, James DK, Stephenson T, Laing P, Jameson C, Oxford JS, Chakraverty P, Brown DW, Boon AC, Zambon MC.: Influenza virus infection in the second and third trimesters of pregnancy: a clinical and seroepidemiological study. BJOG. 2000 Oct;107(10):1282-9.)
  • Munoz FM, Greisinger AJ, Wehmanen OA, et al. Safety of influenza vaccination during pregnancy. 2005;192:1098- 1106.
  • Neuzil KM, Reed GW, Mitchel EF, Simonsen L, Griffin MR. Impact of influenza on acute cardiopulmonary hospitalizations in pregnant women. 1998;148:1094-1102.