Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Darcia Narvaez:
Tíz dolog, amit mindenkinek tudnia kéne a babákról

Forrás: Darcia Narvaez: Ten Things Everyone Should Know About Babies

Fordította: Szendi Gábor

Felismerjük a stresszes babákat? Talán harmincból egynek sugárzik a szeme, ami a virulás jele. Talán nem veszünk tudomást a babákról és szükségleteikről? Íme tíz dolog, amit tudnunk kéne.

 

Google hirdetés

 

1. A babák szociális lények szociális szükségletekkel. A szociális életet élő emlősök harminc millió évvel ezelőtt jelentek meg, és intenzív szülői gondoskodás jellemzi őket. Ez az az egyik sajátosság, ami géneken túl kialakult náluk. Ez a szülői gondoskodás az egyén normál fejlődésének feltétele. Az intenzív szülői gondoskodás körébe tartozik a szoptatás, hogy az agy és a test fejlődni tudjon, a szülő szinte állandó jelenléte és kapcsolattartása, az utód szükségleteire való állandó megfelelő reagálás, a szabad játék különböző korú pajtásokkal, és a stresszmentes születés. Mindezeknek fontos hatása van a testi egészségre.

2. Az ember csecsemők "félkészen" születnek, és "külső méhre" van szükségük. Az ember a többi állathoz képest túl korán születik: a 9 hónap korai a mozgáskészség szempontjából, és a 18 hónap korai a csontfejlődés és a táplálékszerzés tekintetében. A teljes időre születő babák agymérete mindössze negyede a felnőttek agyának, és az agy legtöbbet az első öt évben növekszik. Így a humán gyermeknevelés sokkal intenzívebb, mint más szociális emlősöké, és eltart 3-5 évig, mivel az újszülött nagyon fejletlen. Az anya és a baba szintén nagy adag szociális támogatást igényel. Az emberi agy fejlődése ténylegesen az élet utolsó három évtizedében is tart, amit azt jelenti, hogy a szociális támogatás és nevelés legalább eddig eltart.

3. Ha a felnőttek elszúrják a születés utáni időszak feladatait, az hosszú távú problémákat eredményezhet. A fentebb említett mindegyik gondoskodó funkciónak hosszú távú hatása van a fizikai, de a szociális egészségre is. Például, a rendszeresen vagy intenzíven frusztrált babának (pl. azáltal, hogy nem kapja meg, amire szüksége van) sérül az önszabályozó rendszere. Ez közkeletű tudás más kultúrákban, és régen ismert volt a mienkben is. A spanyolban erre külön szó van: malcriado, azaz félrenevelt.

4. A babák a gyengéd szeretetben fejlődnek jól. Ha a babák enni kapnak, cserélik a pelenkájukat, de semmi mást nem kapnak, meghalnak. Ha részleges figyelemben részesülnek és életben maradnak, még ez sem elég- nem fogják kiteljesíteni a bennük rejlő lehetőségeik teljes körét. Urie Bronfenbrenner, aki szerint a támogatások összetett rendszere az, ami táplálja az optimális fejlődést, azt mondta, hogy a babáknak az tesz a legjobbat, ha van legalább egy személy, aki a rajongásig él-hal értük. Mások azt figyelték meg, hogy a gyerekek akkor fejlődnek a legjobban, ha legalább három rendszeresen jelenlévő gondviselő szereti őket mély szeretettel. S valóban, a babák többet várnak annál, hogy csak a mama és a papa szeressék őket. A babák egy olyan közösséget várnak, akik közeli, rájuk figyelő gondviselőkből, köztük anyjukból áll. (Azaz, a babák génjeiben ott van még a nagycsalád. -Sz.G.)

5. A babák jobbféltekéje gyorsan fejlődik az első három évben. A jobbfélteke a személyes, szemkontaktusos szociális élményeken keresztül fejlődik. A jobbfélteke irányítja az önszabályozó rendszert. Ha a babákat tévé elé ültetik, és tudomást sem vesznek róluk, alapvető nélkülözhetetlen tapasztalásokból maradnak ki.

6. A babák azt várják, hogy játszanak velük és mozgassák őket. A babákban elvárás van arra, hogy idejük legnagyobb részében kézben vagy a szülő testén legyenek. A bőrkontaktus nyugtatólag hat. A babák társaságra vágynak, nem elszigeteltségre, vagy túlzott nyaggatásra. Arra vágynak, hogy a társasági élet középpontjában legyenek. Születésüktől kezdve készek a játékra. A játék az elsődleges módja az önkontroll és a szociális készségek elsajátításának. A kapcsolat ápolása - a barátság, a kölcsönös odafigyelés a másikra és a játékosság - építik a szociális és praktikus intelligenciát. A babák és gondviselőik közös lelkiállapotokban osztoznak, építve a gyermek képességét az interperszonális manőverezésre, amiből a szociális élet áll.

7. A babákba beépített riasztó rendszer működik. Ha nem kapnak meg valamit, amire szükségük van, jelezni fogják. A legjobb, amint ezt a legtöbb kultúrában tudják is, hogy legjobb már a baba grimaszára vagy gesztusára válaszolni, s nem megvárni, amíg sírás lesz a vége. A kisbabáknak még nehéz sírást abbahagyni, ha egyszer már belekezdtek. A legjobb tanács a baba gondozójának, hogy inkább a babára figyeljen fokozott érzékenységgel, semmint, hogy a szakértőkre hallgasson.

8. A babák élményeiket a procedurális (végrehajtási v. cselekvési) memóriájuk páncélszekrényébe zárják, amely később így nem lesz felidézhető, de megjelenik majd a viselkedésben és az attitűdökben. A babákat traumatizálhatja, ha semmibe veszik a fentebb említett szükségleteiket.A babák nem felejtenek. A nélkülözések aláássák a másokba vetett bizalmukat, egészségüket, szociális boldogulásukat és önző erkölcsiséghez vezet, ami destruktív viszonyt jelent majd a világgal szemben.

9. Egy kultúra nem törölheti a babák evolúciósan kialakult szükségleteit. A babák nem tudják semmissé tenni emlős szükségleteiket. Mégis, némely felnőtt kultúra támogatja a babák szükségleteinek semmibevételét, s a babák tiltakozása ellenére sem tekintik azokat fontosnak. A szükségletek mindennapos megsértése olyasmiket jelent, mint az izoláltan egyedül alvás, a "majd kibömböli magát" típusú altatási szokások, a bébi tápszerek adása, vagy a babáknak készült videók. Amikor a szükségletek megsértése rendszeres vagy intenzív és a szükséglet szempontjából kritikus fejlődési időszakra esik, az aláássa az optimális fejlődést. A szükségletek sérelme kódolódik a baba testébe, és az optimális fejlődés rendszere károsodik (pl. az immunrendszer, a neurotraszmitterek, a hormonális rendszer elemei, mint pl. az oxytocin /kötődési hormon/). Meglepő módon némely fejlődéspszichológus úgy gondolja, nyugodtan semmibe vehetjük ezeket a szükségleteket, mert ezzel csak elősegítjük, hogy a gyermekek jól illeszkedjenek az adott kultúrába. A "kultúra felette áll a biológiának" típusú ideológia csak azt bizonyítja, hogy az ilyen teoretikusoknál hiányzik az emberi természet és az optimális fejlődés megértése. Ez fordult elő a laboratóriumi kísérletekben, ahol más állatok természetét is félreértették. Pl. Harry Harlow majmokkal végzett ismert vizsgálatában, melyben az "anyai szeretetet" vizsgálta, és kezdetben nem ismerte fel, hogy abnormális majmokat nevelt fel, mivel izolálta őket ketreceikbe. (A kismajmok később képtelen voltak társaikkal kapcsolatot teremteni, minden közeledésre félelemmel reagáltak, felnőttkorukban kerülték a szexualitást. -Sz.G. megj.) Hasonlóképpen, legalább az egyik, ma kísérletekben gyakran használt agresszív patkánytörzs úgy alakult ki, hogy -megint csak nem ismerve fel a normál fejlődés alapjait - az újszülötteket izolálták anyjuktól. fontos megjegyezni tehát, hogy a tudósok kulturális előfeltevéseikből kiindulva hoztak létre abnormális viselkedésű állatokat. Nagyon is számít tehát, milyen kulturális előfeltevéseink vannak.

A kultúra felette áll a biológiának nézet ugyanezt idézi elő emberi lényekkel is. Azáltal, hogy nem értjük meg a babákat és szükségleteiket, a fajunkra nem jellemző emberi lényeket teremtünk. Csak onnan tudjuk, hogy ez a helyzet állt elő, hogy megismertük az evolúciósan optimális nevelési körülményeket: a jellemzően kis létszámú csoportokban élő vadászó-gyűjtögetőket. Ők sokkal bölcsebbek, fogékonyabbak és jellemesebbek, mint mi az USA-ban manapság.

Így az utolsó szempont:

10. Azok az élmények, amelyek következetesen megsértik az evolúciót, aláássák az emberi természetet. Amikor a fajra nem jellemző gyermeknevelési szokások uralkodnak el, odajutunk, hogy az emberek egészsége és szociális tulajdonságai károsodnak (amit abban ismerhetünk fel USA-szerte, hogy depresszió-, szorongásjárvány, magas öngyilkossági ráta, és elterjedt droghasználat a jellemző). Az ilyen félrenevelt teremtmények amúgy jól teljesítenek a teljesítménytesztekben vagy az IQ tesztekben, de máskülönben veszélyes csúszómászók, akik úgy élnek, mintha a világ körülöttük forogna. Egy rakás okos csúszómászó ("öltönyös kígyók") nyüzsögnek a Wall Streeten és mindenhol máshol, romlásba döntve országunkat.

Mi a teendő?

(1) Mondja el másoknak is a babák szükségleteit (pl. küldje tovább ezt a cikket)

(2) Figyeljen a babák szükségleteire, és érzékenyen reagáljon jelzéseikre.

(3) Támogassuk a gyermekeik szükségleteire érzékeny szülőket. Ez sokkal több intézményi és szociális támogatást igényel, beleértve a hosszabb gyermeknevelési időszak biztosítását.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre