Vajon tényleg megcáfolták a higany szerepét
az autizmus kialakulásában?

Fordította, kommentár: Szendi Gábor

A vakcinagyártók, a hamisító kutatók, de a CDC is nagy bajba kerülhetnek most, hogy Robert Kennedy Jr. egészségügyi miniszterként tisztázni szeretné az oltás-autizmus kapcsolatot

 

 

Source: www.Freepik.com

Az ifjabb Robert F. Kennedy csütörtöki szenátusi megerősítő meghallgatásán Cassidy szenátor egy, a Vaccine című folyóiratban 2014-ben megjelent metaanalízist idézett tudományos bizonyítékként arra, hogy oltások nem okoznak autizmust. (1).

A "metaanalízis" célja a szakirodalom elfogulatlan és tudományos áttekintése - ebben az esetben a vakcinák és az autizmus közötti kapcsolat vizsgálata (2). Sajnos ez a metaanalízis, amelynek szerzői Luke E. Taylor, Amy L. Swerdfeger és Guy D. Eslick, csupán tudománynak álcázott propaganda. A szerzők a standard kritériumok alapján átnézték a mindenki számára elérhető tudományos szakirodalmat, és a metaanalízisre 46 vizsgálatot találtak alkalmasnak.

Ahelyett azonban, hogy a 46 vizsgálat összességét vették volna figyelembe, a szerzők csak 10 tanulmányt választottak ki - amelyek mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy nincs kapcsolat az autizmus és az oltóanyagok között.

 

Miután átnéztem (mármint Brian Hooker, e cikk szerzője) az elemzésbe beválogatható tanulmányok listáját, az egyetlen ok, amiért ezt a 10 tanulmányt választották ki az elemzők, az az, hogy mindegyik alátámasztja a szerzők által előre eldöntött következtetést, miszerint a vakcináknak semmi köze a autizmus-járványhoz , amellyel szembenézünk (3). Jelen pillanatban az 5-8 évesek között minden 33 gyerek közül 1 autista!

Még rosszabb, hogy az elemzésbe bevont 10 tanulmány csak a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) vakcinát (4) és a higanytartalmú tartósítószert, a tiomerzált vette figyelembe (5). A szerzők mégis azt állítják a címükben: "Az oltóanyagok nem hozhatók összefüggésbe az autizmussal" (1) . Ez a tanulmány tartalma alapján a legjobb esetben is félrevezető, legrosszabb esetben pedig csalás.

Tudománytalan egy oltóanyag és egyetlen oltóanyag-adalékanyaga alapján széleskörű következtetést levonni a vakcinákról és a autizmusról (6) , amikor a tanulmány szerzői nem foglalkoznak a Centers for Disease Control and Prevention (CDC, az USA Járványügyi központja) gyermekkori oltási ütemtervében szereplő 16 másik vakcinával (7), vagy a vakcinákban található számtalan más adalékanyaggal (a tiomerzálon kívül).

Ha 17 tányér ételt vizsgálna meg mérgezés szempontjából, s egy tányérról megállapítaná, hogy az nem mérgező, akkor ennek alapján az összes tányér ételt biztonságosnak nyilvánítaná? Természetesen nem. A metaanalízis szerzői sem feltételezhetik vagy vonhatják le azt a következtetést, hogy egyetlen oltóanyag sem okoz autizmust, ha csak egyetlen oltóanyagot, az MMR-t és egyetlen oltóanyag-összetevőt, a tiomerzált vizsgálják.

 

Továbbá az Institute of Medicine (ma National Academy of Medicine) 2012-ben kiadott egy jelentést "Adverse Effects of Vaccines: Evidence and Causality"(8), amely arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a DTaP (diftéria tetanusz acelluláris pertussis) vakcina és az autizmus közötti kapcsolat tagadására vagy elfogadására. Mint zárszavukban írták:"A jelentésben szereplő ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetések túlnyomó többsége szerint a bizonyítékok nem voltak elegendőek az okozati összefüggés elfogadásához vagy elutasításához."

Ez a következtetés az e területen végzett kutatások szűkösségén alapult. Más szóval, ez a tekintélyes testület arra a következtetésre jutott, hogy az elégtelen információk miatt "egyszerűen nem tudják", hogy a DTaP okoz-e autizmust. Ez a következtetés ellentmond a Taylor mtsi.. tanulmány hibás következtetésének, miszerint "az oltások nem hozhatók összefüggésbe az autizmussal".

Nézzük tovább a Taylor és munkatársai által kiválasztott vizsgálatokat. Az elemzés szerzői ismét csak négy olyan vizsgálatot választottak ki (a 46 tanulmányból!), amelyek a tiomerzált vizsgálták, anélkül, hogy megmagyarázták volna a tanulmányok körének szűkítésére vonatkozó kritériumaikat.

A kutatási publikációk között szerepelnek a következők: Hviid mtsi.. 2003 (9) , Andrews mtsi.. 2004 (10), Verstraeten mtsi.. 2003 (11) és Price mtsi.. 2010 (12). Egy 2014-ben általam írt tanulmány "Methodological Issues and Evidence of Malfeasance in Research Purporting to Show that Thimerosal in Vaccines is Safe" (Módszertani kérdések és a hibás eljárások bizonyítékai az oltóanyagokban lévő tiomerzál biztonságosságát bizonyítani hivatott kutatásokban) (13) alaposan leleplezi ezt a négy tanulmányt a Taylor mtsi.. metaanalízisében. Mint e tanulmányom absztraktjában írtam:"Több mint 165 tanulmány foglalkozik a tiomerzállal... amelyet számos gyermekkori vakcinában tartósítószerként használnak, és károsnak találták.

 

Ezek közül 16 vizsgálatot kifejezetten a Thimerosal emberi csecsemőkre vagy gyermekekre gyakorolt hatásának vizsgálatára végeztek, és ezek eredményei a következők voltak: halál; higanymérgezés; allergiás reakció; fejlődési rendellenességek; autoimmun reakció; Well-szindróma; fejlődési lemaradás; és idegrendszeri fejlődési zavarok, beleértve a tikket, beszédkésést, figyelemzavart és autizmust. Ezzel szemben az USA CDC-je azt állítja, hogy a tiomerzál biztonságos.... Ez azért rejtélyes, mert a CDC epidemiológusai által közvetlenül végzett tanulmányban a csecsemőkorban a tiomerzálnak való kitettség miatt 7,6-szorosára nőtt az autizmus kockázata." (13)

A Price-tanulmányt (12) egy 2012-ben közzétett tanulmány is megcáfolta: "Vaccine Safety Study as an Interesting Case of 'Over-Matching"(14) (Oltásbiztonsági tanulmány, mint a 'túlzott egyezés' érdekes esete) Még a CDC saját "arany standard" tanulmányának vezető szerzője, Dr. Thomas Verstraeten is elismerte a Pediatrics folyóirat szerkesztőjének írt 2004-es levelében (15), hogy az ő tanulmánya "semleges" volt, ami azt jelenti, hogy nem tudta kizárni a tiomerzál és az autizmus közötti kapcsolatot.

Sajnos a Cassidy szenátor által idézett metaanalízis figyelmen kívül hagyott minden olyan PubMedbe felvett kutatást, amely statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutat a csecsemők oltásokon keresztül történő tiomerzál expozíciója és az autizmus között. Ez magában foglalja a hepatitis B vakcinában lévő tiomerzálra (16) és a vakcinákból származó tiomerzál kumulatív expozícióra (17) összpontosító tanulmányokat, amelyek mindkettő a CDC Vaccine Safety Datalink (18) adatai alapján készült. Előbbi következtetése:" ...ez kimutatta, hogy az autizmus spektrum betegséggel diagnosztizált eseteknél az élet első hat hónapjában három meghatározott időközönként beadott Tiomerzál-tartalmú hepatitis B vakcinákból származó szerves higany növekvő dózisának való kitettség kockázata szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoportnál" (16).

Utóbbi megállapítása így hangzik: "Egybehangzóan szignifikánsan megnövekedett arányszámokat figyeltek meg az autizmus, autizmus spektrumzavarok, tic, figyelemzavar és érzelmi zavarok esetében a tiomerzált tartalmazó vakcinákból származó Hg-expozícióval összefüggésben." (17)

Taylor és munkatársai az MMR-vakcinával kapcsolatban kiválogatott hat tanulmányra is az igaz, hogy mindegyik vizsgálat tagadta az oltás és az autizmus közötti kapcsolatot. ezek a következők: Madsen mtsi.,2002 (19), Smeeth mtsi.,2004 (20), Uchiyama mtsi.,2007 (21), DeStefano mtsi. ,2004 (22), Mrozek-Budzyn mtsi.,2010 (23), és Uno mtsi., 2012 (24).

Ha azonban a metaanalízisen túlmutatóan nézzük, a CDC saját, a DeStefano és munkatársai 2004-es vizsgálata kimutatta, hogy az előírt időben megkapott MMR-oltásban részesülő gyermekeknél 1,49-szer nagyobb volt az autizmus diagnózisának valószínűsége azokhoz képest, akik a harmadik születésnapjuk után kapták meg a első MMR-oltást (22). Ha csak a fiúkat vették figyelembe, DeStefano megállapította, hogy a kockázat 1,67-szeresére nőtt -- és mindkét eredmény 95%-os biztonsággal statisztikailag szignifikáns volt.

Ugyanazokat az adatokat, amelyeket a CDC a DeStefano mtsi. 2004-es tanulmányában használt, újraelemeztük és megjelentettük egy szakmailag lektorált tanulmányban (25), amelyet én írtam és 2018-ban a Journal of American Physicians and Surgeons című folyóiratban publikáltam. A vizsgálatban részt vevő afroamerikai fiúknál 3,86-szor nagyobb volt az autizmus diagnózisának valószínűsége, ha 36 hónapos koruk előtt kapták meg a vakcinát, mint ha 36 hónapos koruk után. Ez az eredmény statisztikailag rendkívül szignifikáns volt.

Végül a Taylor és munkatársai által végzett metaanalízisben beválogatott vizsgálatok egyike sem alkalmazott teljesen oltatlan kontrollcsoportot. Ilyen típusú összehasonlítás nélkül (oltottak és nem oltottak) nem lehet megállapítani, hogy van-e kapcsolat a vakcina és az autizmus között.

Azóta három vizsgálat jelent meg Mawson és munkatársai. 2017, (26), Hooker és Miller 2021, (27) és Mawson és Jacob 2025, (28), mindegyikében oltatlan kontrollcsoportot használtak, amelyek azt mutatják, hogy a teljesen beoltott gyermekek legalább 4,3-szor nagyobb valószínűséggel kapnak autizmus vagy autizmus spektrumzavar diagnózist oltatlan társaikhoz képest.

Összefoglalva, a Taylor és mtsi. 2014-es tanulmánya teljesen eltorzítja a vakcinák és az autizmus közötti kapcsolatot. Sajnálatos, hogy ez a tanulmány átjutott a szakértői véleményezésen, mivel valószínűleg sok szakembert és kutatót megtévesztett és összezavart. A tanulmány hamis választ ad egy időszerű és fontos orvosi kérdésre.

Kommentár:

Ma az USA-ban 31 gyermekből 1 autista. Az arány elképesztő még akkor is, ha figyelembe vesszük a pszichiátria túldiagnosztizálási hajlamait. Önmagában az a tény, hogy a történelmi időkben egy-egy vitatható autista esetről tudunk, pl. a farkas-gyerekekről, akik feltehetően egyszerűen agykárosodással született gyermekek voltak, akiket a szüleik kitettek az erdőbe meghalni, azt erősíti, hogy az autizmus modern jelenség. Az első autizmus leírások az 1940-es években jelentek meg, ezért bizonyosan tudható, hogy az autizmust valami olyasmi, újonnan megjelenő külső hatás okozza, ami a 20. században jelent meg. Ez nagyjából a modern vakcináció kezdete volt. Ezidőtájt a higanyt egészségügyi és gyógyászati célokra használták (pl. az igen gyakori szifilisz kezelésére). A "The Age of Autism: Mercury, Medicine and a Man-Made Epidemic" (Mark F Blaxill és Daniel Olmsted, St. Martin's Griffin, 2011) könyvben a két szerző aprólékos nyomozással kimutatta, hogy az első, autizmussal diagnosztizált személyeket gyermekkorukban különböző forrásokból komoly higanyhatás érte.

Ha csupán együttjárás volna a higany növekvő használata és az autizmus megjelenése között, akkor is felvetődne a kapcsolat, de mint olvasható a fenti rövid összefoglalóban, az elfogultságmentes vizsgálatok egyértelműen kimutatták az oltásokban található szerves higanyvegyület és az autizmus kapcsolatát. Az oltáshívők előszeretettel gúnyolódnak azon, hogy a higanyt már kivonták az oltásokból, az autizmus gyakorisága mégis növekszik. Nos, a helyzet úgy áll, hogy az oltásokban adjuvánsként alkalmazott alumíniumvegyület ugyancsak gyanúba keveredett, mint az agyban felhalmozódni képes és ott gyulladást okozó ágens.

Az ASIA szindróma körébe számos olyan jelenség tartozik, amely az alumínium adjuváns különböző hatásait írja le, pl. az általa előidézett autoimmun betegségeket. Hooker nem említi, de a DiStefano és mtsi. vizsgálat (2004) kapcsán mindeneképpen említésre méltó, hogy az eredeti vizsgálatban az afro-amerikai gyerekek körében - az eredeti nyersadatok alapján - 3.36-szoros volt az autizmus kockázat, de ezt a publikált vizsgálatból már különböző trükkökkel eltüntették. 11 évvel később azonban William Thompson, aki részt vett a DiStefano kutatásban, bevallotta, hogy a CDC utasítására meg kellet semmisíteni minden nyersadatot, ám ő lelkiismereti okokból a megsemmisítendő több ezer oldal anyagot lefénymásolta, és átadta Hooker-nek. Ennek a súlyos bűncselekménynek végül nem lett semmi következménye, bár Thompson eljutott a szenátusi meghallgatásig, de utána sürgősen elaltatták az egész ügyet.

A tagadás soha nem vezet sehova, csak addig is nő az áldozatok száma. Ha tagadják az autizmus és oltás kapcsolatát, akkor igyekeznek -- szerencsére kevés sikerrel - az erre irányuló kutatásokat megakadályozni. Pedig számos jel utal arra, hogy a csecsemőkori D-vitaminhiány és a D-vitamin rossz hasznosulása áll annak a hátterében, hogy egyesek az oltásokra autizmussal reagálnak. A DiStefano vizsgálatból különösen egyértelmű, hogy a afromerikai-gyerekek nagy autizmuskockázata összefüggésben lehet azzal, hogy bőrszínük miatt még annyi D-vitamint sem szintetizálnak, mint fehér kortársaik. Az autizmus kapcsán a D-vitaminhiány szerepére utal számos vizsgálat. A terhességük alatt legalacsonyabb D-vitaminszintű anyáknak 4-szer gyakrabban vált gyermekük autistává, mint a legmagasabb szintűeknek (Chen és mtsi., 2016). A legtöbb autista gyermek késő télen, kora tavasszal születik, amikor a legalacsonyabb a terhes anyákban a D-vitaminszint (Mazahery és mtsi., 2016). Angolkóros egyiptomi gyerekek 26%-a bizonyult autistának (Zaky és mtsi., 2018). Már autista gyermeket nevelő anyáknak következő terhességük alatt napi 5000 NE, majd a megszületett gyermeknek napi 1000 NE D-vitamint adva negyedére csökkent az autizmus kockázata (Stubbs és mtsi., 2016). Autista gyerekeknél a testsúly kilogrammonként adott 300 NE (max. 5000 NE) D-vitamin jelentős javulást eredményezett az autizmus vezető tüneteiben (Saad és mtsi., 2018). (lásd. Szendi G: Autizmus )

A nyugati orvoslás a D-vitaminnal kapcsolatos előítéletei és a tudományos tények tagadása miatt jelen pillanatban alkalmatlan a D-vitamin-oltások-autizmus hármas vizsgálatára, hiszen tagadják az oltások és az autizmus kapcsolatát, de ha ezt hipotézisként hajlandók lennének elfogadni, akkor meg abba ütköznének, hogy olyan D-vitamin dózist kéne adni csecsemőknek, ami állításuk szerint veszélyes. Ez is mutatja, hogy az orvostudomány megannyi paradigmatikus tévedése rendszert alkot, és nem lehet egy tévhiedelmet felszámolni úgy, hogy ne kelljen megkérdőjelezni más tévhiedelmeket is.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre