Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

William Faloon:
A tesztoszteron vita

Fordította: Czárán Judit

Forrás: William Faloon: The Testosterone Controversy. LIFE EXTENSION MAGAZINE. June 2012

A tesztoszteron hormon szintje fiatal férfiaknál magas, az életkor előre haladtával azonban csökken. Bár egyre több kutatás igazolja az időskori tesztoszteron pótlás hatékonyságát, a hagyományos orvoslás még mindig ódzkodik alkalmazni. Pedig ezzel sok szívroham és stroke megelőzhető lenne.

 

Google hirdetés

 

Az átszámításhoz: Tesztoszteron esetében 1 ng/ml= 3.47 nmol/l és 1 pg/ml=3.47 pmol/ml, továbbá 1000 pikogram=1 nanogramm

Az alacsony tesztoszteron szint hatására megnő a hastérfogat1-4, csökken az inzulinérzékenység5,6 és nő az érelmeszesedés7,8 kockázata.

Számtalan kutatási eredmény bizonyítja, hogy a tesztoszteron létfontosságú szerepet játszik a szervezet fiatalos anyagcsere-folyamatainak fenntartásában6,7,13-21, egy nemrégiben publikált átfogó vizsgálat pedig arról számol be, hogy az alacsony tesztoszteron szint idős férfiak esetében egyenesen végzetes lehet.22

Ijesztő, hogy olyan orvosok végeznek klinikai vizsgálatokat, akiknek fogalmuk sincs róla, hogyan lehet előrehaladott korban is biztosítani a fiatalos hormonszinteket. Pedig számtalan tanulmányból tudható, hogy ha a vér tesztoszteron- és ösztrogén szintje nincs egyensúlyban, az halálos veszedelmet jelent az érintettek számára.

Egy férfi testi sejtjei tele vannak olyan receptorokkal, amelyeket a tesztoszteron hormon aktivál. Ha például az agynak elég tesztoszteron áll rendelkezésére, hogy hozzá tudjon kapcsolódni ezekhez a receptorokhoz, az olyan előnyökkel jár, mint a jó kedélyállapot és a magas szintű kognitív képességek.23-25

De ugyanígy az izmok, a csontozat, az erek vagy az idegszövetek esetében is a tesztoszteron szolgáltatja azokat a fontos parancsjeleket, amelyek alapján a sejtek fiatalosan tudnak működni.8,26-33 Ha a tesztoszteron szint csökken, akkor a szervezetben különböző degeneratív folyamatok indulnak be.

Egy nemrég publikált tanulmány igazolja a tesztoszteron áldásos hatásait

Különösen fontosnak kell tekintenünk azt az összefüggést, amely a vér tesztoszteron szintje és a különböző kardiovaszkuláris megbetegedések, például a szívroham illetve a stroke között fennáll. Egy nemrég közzétett revelatív tanulmány 2416 olyan 69 és 81 év közötti férfi adatait hasonlította össze, akik semmiféle tesztoszteron szintet befolyásoló kezelést nem kaptak. Ezeken a férfiakon elvégeztek egy teljes tesztoszteron illetve ösztradiol(a legfontosabb ösztrogén) szint mérést is magában foglaló vérvizsgálatot.

Az első megfigyelés az volt, hogy azok a férfiak, akiknek magasabb volt a tesztoszteron szintjük, kisebb valószínűséggel szenvedtek cukorbetegségben, magas vérnyomásban és alacsonyabb volt testzsír tömegük. A legalacsonyabb tesztoszteron szintű férfiaknál a legmagasabb tesztoszteron szintű férfiakhoz képest kétszer nagyobb valószínűséggel fordult elő kardiovaszkuláris megbetegedés. Azt is megfigyelték, hogy a legmagasabb tesztoszteron szinttel rendelkezők voltak fizikailag a legaktívabbak.17

A követéses vizsgálat átlagosan 5,1 évig tartott. A tesztoszteron szint tekintetében a felső egynegyedhez tartozóknál (550 ng/dl fölött) 30%-kal kisebb volt a kardiovaszkuláris betegségben szenvedők aránya, a másik háromnegyednél (vagyis 550 ng/dl szint alatt) szignifikánsan nőtt a kockázat. Ebből kikövetkeztethető, hogy mi az a minimális tesztoszteron szint, ami már véd a szívinfarktus és a stroke ellen.

Az ugyanezen csoportban mért ösztradiol szint többnyire a biztonságos sávban mozgott, és nem volt befolyással a kardiovaszkuláris megbetegedések gyakoriságára.

Az adatok szívrohamon, stroke-on, szívkoszorúér gyulladáson, bypass műtéten vagy stent beültetésen átesett férfiakra vonatkozó kórházi beszámolókból és/vagy halotti bizonyítványokból származnak.

A vizsgálatban részt vevők négy csoportja a vérük tesztoszteron szintje alapján a következő volt:

1. negyed: teljes tesztoszteron szint 340 ng/dl alatt

2. negyed: teljes tesztoszteron szint 340 ng/dl és 438 ng/dl között

3. negyed: teljes tesztoszteron szint 439 ng/dl és 549 ng/dl között

4. negyed: teljes tesztoszteron szint 550 ng/dl fölött.

Az az érdekes eredmény jött ki, hogy az 1., 2. és 3. negyedben nagyjából azonos volt a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata, és csak a negyedik negyedben, (vagyis 550 ng/dl teljes tesztoszteron szint fölött) csökkent a kockázat 30%-kal.

Vagyis 550 ng/dl teljes tesztoszteron szint alatt egy férfinak mindenképpen nagyobb az esélye, hogy szív- és érrendszeri betegséget kapjon, vagy ilyenben haljon meg.

A cerebrovaszkuláris (agyi erekkel kapcsolatos) megbetegedések (átmeneti vérhiány vagy érelzáródás) kockázata szintén csak a felső negyedben volt kisebb, mégpedig 24%-kal. A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy ez a különbség a hagyományosnak tekinthető kockázati tényezők kiiktatása után is megmaradt.

A tanulmány szerzői mindebből azt a következtetést vonták le, hogy "idősebb férfiak esetében a magasabb szérum tesztoszteron szint mind a halálos kimenetelű, mind a nem halálos kimenetelű kardiovaszkuláris betegségek kockázatát csökkenti".17

A legtöbb orvos nincs tisztában a hormonális egyensúly fontosságával

Ha kíváncsiak vagyunk, miért hal meg annyi beteg orvosi műhiba következtében, akkor elég csak azt megnézni, milyen nyilvánvaló baklövéseket követnek el a klinikai vizsgálatok során.34-36

Régóta ismert tény, hogy idősebb férfiaknál gyakori az aromatáz nevű enzim túlműködése. Ez azzal a következménnyel jár, hogy ilyenkor túl sok tesztoszteron alakul át ösztrogénné.37,38

Idős férfiakban ezért néha veszélyesen megnő az ösztrogén szintje, és nagyon lecsökken a tesztoszteroné, bár az is előfordul, hogy mindkettő túlságosan alacsony.39,40

A magas ösztrogén szint nagymértékben megemelheti a szívroham kockázatát, mégpedig azáltal, hogy elősegíti a trombociták felhalmozódását és megalvadását a koszorúerekben. A magasabb ösztrogén szint férfiaknál a szervezet gyulladás szintjét is megemeli, ami az instabil plakkok leszakadásához, és ezáltal koszorúér elzáródáshoz és szívrohamhoz vezethet.43-45

Most képzeljük el, hogy egy vizsgálat során nagy dózisban tesztoszteron krémet alkalmaztak nagyon alacsony tesztoszteron szinttel bíró (átlagban 243 ng/dl), fizikailag leromlott, túlsúlyos, magas vérnyomásban szenvedő, cukorbeteg, magas LDL koleszterin szinttel rendelkező férfiaknál, akiknek átlagéletkora 74 év, akik nem mozognak eleget és egy részük diagnosztizált kardiovaszkuláris betegségben szenved, anélkül, hogy egyetlen orvosnak is eszébe jutna megmérni az ösztrogén szintjüket.

Nos, a vizsgálatot 6-12 hónap után le kellett állítani, mivel a rossz egészségi állapotú kísérleti személyeknél, akik a szokásosnál kétszer nagyobb dózisban kaptak tesztoszteront, 4,6-szor gyakrabban fordult elő valamilyen szív- és érrendszeri probléma, mint a kontrollcsoportban.46

A vizsgálattal azt próbálták kideríteni, vajon a magas tesztoszteron bevitellel javítható-e ezeknek a lerobbant állapotú férfiaknak az erőnléte és mozgékonysága. Korábbi vizsgálatok ugyanis arra utaltak, hogy a kezelés hatásos lehet az izmok regenerálásában. A kísérletet mégis le kellett állítani a megnövekedett számú szív- és érrendszeri megbetegedések miatt.

A szerzők elismerték, hogy lehet, hogy a tesztoszteron krém alakult át ösztrogénné, és ez okozta a szívproblémákat, de akkor azt kérdezném, vajon miért nem vizsgálták meg a kísérleti személyek ösztrogén szintjét a kezelés megkezdése előtt, és miért nem monitorozták azt a vizsgálat közben?

Az elhízás önmagában is megemeli a férfiak ösztrogén szintjét38. Annak, hogy a túlsúlyos férfiaknak a mellük is megnő, az az oka, hogy a hasi zsírszövetek nagy mennyiségű aromatázt termelnek, ami a tesztoszteront ösztrogénné alakítja át. Ezért a túlsúlyos, megnövekedett ösztrogén szinttel bíró férfiaknak ajánlatos valamilyen aromatáz-gátló szert szedniük.

Vagyis a túlsúlyos férfiak esetében a nagy dózisban adott tesztoszteron krém elindíthat egy felfele vezető spirált az ösztrogén termelődés tekintetében, ami növeli a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát, mégpedig azáltal, hogy elősegíti a gyulladást és a kóros véralvadást az artériákban (trombózis).

Nyilvánvaló hiányosságai dacára ennek a vizsgálatnak az eredményei széles körben ismertté váltak, és rájuk hivatkozva a mainstream medicina azt ajánlja az orvosoknak, hogy bánjanak csínján a tesztoszteron krém alkalmazásával.

Ami nagyon nem szerencsés, hiszen az adatok azt igazolják, hogy ha a tesztoszteron és az ösztrogén szintje fiatalos egyensúlyban van a szervezetben, az kifejezetten véd a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel szemben. Ám a legtöbb vizsgálat sajnos nem foglalkozik a férfiak ösztrogén szintjével, annak ellenére, hogy kimutatható összefüggés áll fenn a halálozási rátájuk és a túl magas vagy túl alacsony ösztrogén szintjük között47-52.

Az alacsony tesztoszteron szint megnöveli a szívkoszorúér betegségek előfordulásának kockázatát

Az alacsony tesztoszteron szint és a szívkoszorúér megbetegedések előfordulása közti összefüggésről az elmúlt két évtizedben a Life Extension Magazin® számos tanulmányt közölt.

Az egyikben például 45 év alatti, szívkoszorúér betegségben szenvedő férfiakat hasonlítottak össze ugyanilyen korú egészséges férfiakkal, és azt derült ki, hogy a vérnek a kívánatosnál már egy kicsivel alacsonyabb szabad tesztoszteron szintje is (17,3 pg/ml alatt) 3,3 szor nagyobb kockázatot jelent a korai szívkoszorúér megbetegedések tekintetében70.

Sajnos azoknak az idősödő férfiaknak, akik nem kapnak megfelelő tesztoszteronpótló étrend-kiegészítőt vagy gyógyszert, sokszor túlságosan alacsony a szabad tesztoszteron szintjük (10 pg/lm alatti), ami gyakran együtt jár az alacsony, már veszélyes zónába eső HDL koleszterin szinttel is (40-50 mg/dl alatti). Márpedig a legutóbbi kutatások is azt igazolják, hogy azok a férfiak, akiknek a vérében alacsony a szabad tesztoszteron szintje, nagyobb valószínűséggel fognak kardiovaszkuláris betegségben meghalni71,72.

Ezek után nem csoda, hogy a sztatinok és más szívgyógyszerek fokozott használata ellenére a szívinfarktus és a stroke még mindig a vezető halálokok közé tartoznak.

Tesztoszteronnal a krónikus szívbetegségek ellen

A krónikus szívbetegség tünetei közé tartoznak a légzési nehézségek és a fizikai aktivitással szembeni intolerancia. A betegséget a tartós gyulladásokért felelős cytokinek aktívvá válása okozza, ami egyben súlyos izomvesztéssel is jár. A tesztoszteron javítja az anabolikus funkciókat, tágítja az artériákat, javítja a szívműködést és gyulladás gátló hatása is van. A szívbetegségben szenvedő férfiak nagy részének alacsony a tesztoszteron szintje.

Végeztek egy érdekes randomizált vizsgálatot, amelyben 20 átlagéletkorukat tekintve 62 éves férfi vett részt, akik 12 héten át kéthetente injekció formában tesztoszteront illetve placebót kaptak. Azok, akik tesztoszteront kaptak a placebo csoporthoz képest 3,5 szer hosszabb ideig tudtak gyalogolni73, és egyéb tünetek illetve szívműködéssel kapcsolatos laborértékek vonatkozásában is sokkal jobb eredményt értek el, mint a placebo csoporthoz tartozók. Azt is megfigyelték, hogy a tesztoszteron csoport tagjainak a hangulati állapotában is javulás állt be, ami azért fontos, mert a krónikus szívbetegségben szenvedő férfiak sokszor depressziósak. A vizsgálat tehát azzal a végkövetkeztetéssel zárult, hogy a tesztoszteron kezelés szignifikánsan javítja az állóképességet, és általában a fizikai és mentális állapotot73.

Tesztoszteron és sztrók kockázat

Az egyik módszer, amivel csökkenteni lehet a sztrók-veszélyt az, hogy ultrahangos vizsgálattal megmérik az illető nyaki verőereinek a vastagságát, és ha ott szűkületet észlelnek, akkor egy kockázatos műtét keretében helyreállítják a megfelelő véráramlást az agyba.

Egy az Amerikai Szív Társaság által 2004. áprilisában publikált tanulmány arról számol be, hogy ultrahanggal megvizsgálták először 1996-ban, majd 2000-ben 195 idősebb férfi nyaki verőerének érfal vastagságát, továbbá a vérükben levő szabad tesztoszteron szintjét. Az eredmény az volt, hogy az alacsony tesztoszteron szintűek közt 3,57-szer gyorsabb volt a progresszió az érfal megvastagodása tekintetében, mint a magas tesztoszteron szintűeknél. És ez független volt a testtömeg indextől, a derék-csípő térfogataránytól, a vérnyomástól, az esetlegesen meglevő cukorbetegségtől, dohányzástól illetve magas koleszterin szinttől. Ebből az orvosok azt a következtetést vonták le, hogy

"Az alacsony tesztoszteron szint minden más kardiovaszkuláris kockázati tényezőtől függetlenül elősegíti a nyaki verőér falának kóros megvastagodását".21

Az orvosok nem törődnek a kiegyensúlyozatlan ösztrogén szint halálos következményeivel

Mikor a Life Extensionnél 1996-ban felhívtuk a figyelmet a mindenre kiterjedő vérvizsgálat fontosságára, a férfiak nem értették, miért kell az ő ösztrogén szintjüket is megmérni. Akkortájt ugyanis még mindenki úgy gondolta, hogy az ösztrogén hormonnak csak a nők esetében van jelentősége.

Azért kezdtük el mindenkinél az ösztrogén szintet vizsgálni, mert már akkor rendelkezésre álltak olyan adatok, amelyek szerint idősödő férfiaknál a kiegyensúlyozatlan ösztrogén szint ugrásszerűen megnövelheti a különböző degeneratív betegségek kockázatát.38, 47-52. Aggasztónak találtuk a híreket, amelyek arról szóltak, hogy a túl sok ösztrogén vélhetőleg az érelmeszesedés szempontjából is rizikófaktor.74,75 Ezt a hipotézist aztán több, mint egy évtizeddel később humán klinikai vizsgálatok is igazolták. Férfiak esetében még az enyhén emelkedett ösztrogén szint is a kétszeresére növeli a stroke kockázatát, és a koszorúér megbetegedések előfordulása is gyakoribb.43,76,77 Azt is megfigyelték, hogy jóindulatú prosztata megnagyobbodásban vagy prosztatarákban szenvedő férfiaknak is magasabb az ösztrogén szintjük (ami gyakran alacsonyabb szabad tesztoszteron szinttel is párosult).78-81 Ezeket a megfigyeléseket később klinikai vizsgálatok is igazolták.

Másfelől azonban a túl alacsony ösztrogén szint sem jó, mert az férfiak esetében is csontritkuláshoz, illetve a csontok törékenyebbé válásához vezet.87,88

A tény, hogy a férfiak 99%-ának fogalma sincs a vére ösztrogén szintjéről, némi magyarázattal szolgál arra, miért terjed járványszerűen egy sor életkorfüggő betegség, csőddel fenyegetve az egész amerikai egészségügyi rendszert.

Az Amerikai Orvostudományi Társaság Szaklapja, a JAMA közzétett egy tanulmányt, amelyben megvizsgálták 501 krónikus szívbetegségben szenvedő férfi vérének ösztradiol(ösztrogén) szintjét, és arra jutottak, hogy az alsó ötödhöz tartozók (vagyis a legalacsonyabb ösztradiol szinttel bírók) közül 217%-kal többen haltak meg három éven belül, mint a kiegyensúlyozott ösztradiol szintűek közül, míg a felső ötödhöz tartozók (vagyis a legmagasabb ösztradiol szintűek) körében ez az arány 133% volt.39

A kiegyensúlyozott ötödbe tartozó férfiaknál - akik közül a legkevesebben haltak meg - 21,80 és 30,11 pg/ml közti ösztradiol értékeket mértek. Ez gyakorlatilag pontosan az a tartomány, amit a Life Extension hosszú idő óta optimálisnak tekint.

A felső ötödbe tartozó férfiaknál, akik 133%-kal nagyobb valószínűséggel haltak meg, 37,40 pg/ml vagy annál magasabb ösztradiol szintet mértek. A legalacsonyabb ötödben, vagyis ahol 217%-kal volt nagyobb a halálozási arány, 12,90 pg/ml vagy annál alacsonyabb volt az ösztradiol szint.

A túl magas vagy túl alacsony ösztradiol szinttel bíró férfiak drámaian magasabb halálozási aránya rávilágít a hagyományos kardiológiai gyakorlat egyik nagy, ám könnyen orvosolható hiányosságára: tudniillik arra, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha korosodó férfiaknál a laborvizsgálat nem terjed ki a vér ösztradiol szintjének a mérésére.

És bár a tanulmány a hagyományos orvoslás tekintélyes lapjában jelent meg, sok orvos továbbra is úgy végez klinikai vizsgálatokat idősebb férfiakon, hogy megméri a teljes és/vagy a szabad tesztoszteronhormon szintjüket, de nem méri meg a vérük ösztradiol szintjét, amely pedig nagy dózisú tesztoszteron pótlás esetében ugrásszerűen megnőhet.

Az alacsony tesztoszteron szint növeli a prosztatarák kockázatát

A prosztataráktól való félelem a fő oka, hogy idősödő férfiak sokszor ódzkodnak a tesztoszteron pótlástól. Félelmeik eloszlatására a Life Extension annak idején minden publikált vizsgálatot végigelemzett, de semmi jelét nem találta, hogy a tesztoszteron tényleg prosztatarákot okozna.89-94

Ellenkezőleg, annak az évi több ezer vérvizsgálatnak az eredménye, amit tagjaink körében végzünk, inkább azt valószínűsíti, hogy az alacsony tesztoszteron szint hajlamosít a prosztatarákra.

A Harvard Egyetem professzora, Abraham Morgentaler korszakalkotó Tesztoszteront az életért című könyvében tökéletesen eloszlat minden tévhitet azzal kapcsolatban, hogy a tesztoszteron prosztatarákot okozna.95 Az orvostársadalomban bombaként robbant Dr. Morgentaler könyve, amelyben tények sorával bizonyítja, hogy az alacsony tesztoszterin szinttel bíró férfiaknál a biopszia nagyobb százalékban mutat ki prosztatarákot.

Hogy még tovább oszlassuk a mítoszt, miszerint a magas tesztoszteron szint megnöveli a PSA értékeket (és ezzel a prosztatarák kialakulásának kockázatát), alább bemutatunk két grafikont, amelyeket a saját vizsgálati eredményeink alapján állítottunk össze, és amelyek világosan mutatják, hogy ahogy a kor előre haladtával csökken a férfiakban a szabad tesztoszteron szintje, a PSA értékek meredeken emelkedni kezdenek.

Mi az optimális szabad tesztoszteron szint?

A tesztoszteronhiány olyan sok férfit érint, hogy a laboratóriumi eredmények referenciaértékei alapján még a nevetségesen alacsony tesztoszteron szintek is a "normális" tartományba sorolódnak.

Mi a Life Extension-nél azt szoktuk javasolni, hogy a vér szabad tesztoszteron értékeit a 20-25 pg/ml tartományban célszerű tartani.98 Más szakemberek azt állítják, hogy a 15 pg/ml körüli érték is megfelelő.70

Ezzel szemben a hagyományos laboratóriumi szemlélet értelmében öregedő férfiaknál bőven elég, ha 6,6 pg/ml szabad tesztoszteront tartalmaz a vérük, ami abszurd módon kevés.

Azzal, hogy a orvoslás fősodra nem vesz tudomást róla, hogy a vér tesztoszteron szintjét a kor előre haladtával is magasabb tartományokban kell tartani, idősödő férfiak sokaságát ítéli korai rokkantságra vagy halálra.

Mikor a Life Extension-nél két évvel ezelőtt elkezdtünk egy vizsgálatot a tagjaink körében, a kísérleti alanyok 86%-ának 15 pg/ml alatt volt a vérében a szabad tesztoszteron szintje, ami a magas kockázatú kategóriába sorolta őket gyakorlatilag az összes korral járó betegség tekintetében.

A szabad tesztoszteron a hormon biológiailag aktív formája. Ha a vér teljes tesztoszteron szintjét tekintjük, akkor az lenne kívánatos, ha ez a szint a még fiatalosnak tekinthető 700-900 ng/dl tartományba esne. Ezzel szemben a hagyományos szemlélet a 193 ng/dl értéket is elegendőnek tartja, ami szerintünk elfogadhatatlan.

Idősödő férfiaknál az alacsony ösztradiol és az alacsony tesztoszteron szint a korai halált vetíti előre

Mióta ismertté vált, hogy az alacsony tesztoszteron szint egy sor betegség okozója, a tesztoszteronpótló szerek forgalma a húszszorosára növekedett.

Egy 3014 69-80 év közötti férfin végzett vizsgálatban négy és fél éven keresztül követték nyomon a vizsgálati személyek tesztoszteron és ösztradiol szintjének illetve mortalitásának alakulását, és az derült ki, hogy a túl alacsony tesztoszteron szinttel rendelkező férfiak 65%-kal, a túl alacsony ösztradiol szinttel bírók pedig 54%-kal nagyobb arányban haltak meg valamilyen betegségben.40 Akiknél viszont mind a tesztoszteron, mind az ösztradiol érték túl alacsony volt, 96% mortalitás emelkedés volt tapasztalható azokhoz képest, akiknél az értékek az optimális tartományba estek.40

Ez a nagy mintán végzett vizsgálat megerősíti a korábban publikált kutatási eredményeket, miszerint a kiegyensúlyozatlan tesztoszteron és/vagy ösztradiol szint megnöveli a degeneratív betegségek és a halál kockázatát.6,7,13-18

Nőknél az ösztradiol a petefészekben illetve más reproduktív szövetekben szintetizálódik..

Mivel a férfiak ilyen szerveik anatómiailag nincsenek, ők az ösztradiolt egy olyan folyamat során állítják elő, ahol egy aromatáz nevű enzim hatására a tesztoszteron ösztradiollá alakul ált.

Idősebb korban a férfiak szervezetében gyakran megnő az aromatáz enzim aktivitása, és ez által túl sok tesztoszteron alakul át ösztradiollá. Vagyis a tesztoszteron szintjük veszélyesen lecsökken, az ösztradiol szintjük viszont túlságosan megugrik.

Ha az aromatáz enzim működését megfelelően gátoljuk, akkor az ösztradiolszintje a biztonságos tartományban marad, a szabad tesztoszteron szintje viszont megemelkedik, hiszen kevesebb aromatizálódik belőle ösztradiollá.

Az öregedéssel csökken a tesztoszteron szint

Az öregedéssel csökkennek az életműködés fenntartásához elengedhetetlenül szükséges hormonok szintjei.

A férfiak halálozási kockázata például tesztoszteron szintjük csökkenésével egyértelműen nő.105-107

A szívbetegségek7,19,63,73,108, a csontritkulás109-111, az izomtömeg vesztés112-114 egyértelmű összefüggést mutatnak a tesztoszteronhiánnyal, ahogy egy sor krónikus gyulladás13,115 és neurodegeneratív rendellenesség18,116 is. És bár a legtöbb orvos számára ez meglepő, a tesztoszteronhiány a prosztatarák kialakulásának kockázatát is növeli117-121.

Megjegyezzük azonban, hogy a tesztoszteronhiánynak már jóval az előtt vannak tünetei, hogy idő előtt kioltaná az életünket, ilyenek például a pszichés zavarok, a depresszió122-125, a szexuális érdeklődés csökkenése126-129 és az általános közérzetromlás125,130.

A jó hír pedig az, hogy van rá mód, hogy helyreállítsuk a tesztoszteron szintünk fiatalos értékeit, és ennek még a költségei is minimálisak.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

Irodalom

 

1. Bhasin S, Parker RA, Sattler F, et al. Effects of testosterone supplementation on whole body and regional fat mass and distribution in human immunodeficiency virus-infected men with abdominal obesity. J Clin Endocrinol Metab. 2007 Mar;92(3):1049-57.

2. Chen RY, Wittert GA, Andrews GR. Relative androgen deficiency in relation to obesity and metabolic status in older men. Diabetes Obes Metab. 2006 Jul;8(4):429-35.

3. Abate N, Haffner SM, Garg A, Peshock RM, Grundy SM. Sex steroid hormones, upper body obesity, and insulin resistance. J Clin Endocrinol Metab. 2002 Oct;87(10):4522-7.

4. Boyanov MA, Boneva Z, Christov VG. Testosterone supplementation in men with type 2 diabetes, visceral obesity and partial androgen deficiency. Aging Male. 2003 Mar;6(1):1-7.

5. Grossmann M, Thomas MC, Panagiotopoulos S, et al. Low testosterone levels are common and associated with insulin resistance in men with diabetes. J Clin Endocrinol Metab. 2008 May;93(5):1834-40.

6. Traish AM, Saad F, Guay A. The dark side of testosterone deficiency: II. Type 2 diabetes and insulin resistance. J Androl. 2009 Jan-Feb;30(1):23-32.

7. Hak AE, Witteman JC, de Jong FH, et al. Low levels of endogenous androgens increase the risk of atherosclerosis in elderly men: the Rotterdam study. J Clin Endocrinol Metab. 2002 Aug;87(8):3632-9.

8. Jones RD, Nettleship JE, Kapoor D, Jones HT, Channer KS. Testosterone and atherosclerosis in aging men: purported association and clinical implications. Am J Cardiovasc Drugs. 2005 5(3):141-54.

9. Langer C, Gansz B, Goepfert C, et al. Testosterone up-regulates scavenger receptor BI and stimulates cholesterol efflux from macrophages. Biochem Biophys Res Commun. 2002 Sep 6;296(5):1051-7.

10. Herbst KL, Amory JK, Brunzell JD, Chansky HA, Bremner WJ. Testosterone administration to men increases hepatic lipase activity and decreases HDL and LDL size in 3 wk. Am J Physiol Endocrinol Metab. 2003 Jun;284(6):E1112-8.

11. ALLHAT Officers and Coordinators for the ALLHAT Collaborative Research Group. The Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial. Major outcomes in moderately hypercholesterolemic, hypertensive patients randomized to pravastatin vs usual care: The Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial (ALLHAT-LLT). JAMA. 2002 Dec 18;288(23):2998-3007.

12. Cziraky MJ, Watson KE, Talbert RL. Targeting low HDL-cholesterol to decrease residual cardiovascular risk in the managed care setting. J Manag Care Pharm. 2008 Oct;14(8 Suppl):S3-28; quiz S30-1.

13. Tang YJ, Lee WJ, Chen YT, et al. Serum testosterone level and related metabolic factors in men over 70 years old. J Endocrinol Invest. 2007 Jun;30(6):451-8.

14. Laaksonen DE, Niskanen L, Punnonen K, et al. Sex hormones, inflammation and the metabolic syndrome: a population-based study. Eur J Endocrinol. 2003 Dec;149(6):601-8.

15. Cutolo M, Seriolo B, Villaggio B, Pizzorni C, Craviotto C, Sulli A. Androgens and estrogens modulate the immune and inflammatory responses in rheumatoid arthritis. Ann NY Acad Sci. 2002 Jun;966:131-42.

16. Moffat SD, Zonderman AB, Metter EJ, Blackman MR, Harman SM, Resnick SM. Longitudinal assessment of serum free testosterone concentration predicts memory performance and cognitive status in elderly men. J Clin Endocrinol Metab. 2002 Nov;87(11):5001-7.

17. Ohlsson C, Barrett-Connor E, Bhasin S, et al. High serum testosterone is associated with reduced risk of cardiovascular events in elderly men. J Am Coll Cardiol. 2011 Oct 11;58(16):1674-81.

18. Gouras GK, Xu H, Gross RS, et al. Testosterone reduces neuronal secretion of Alzheimer’s beta-amyloid peptides. Proc Natl Acad Sci USA. 2000 Feb 1;97(3):1202-5.

19. Hogervorst E, Combrinck M, Smith AD. Testosterone and gonadotropin levels in men with dementia. Neuro Endocrinol Lett. 2003 Jun;24(3-4):203-8.

20. Debing E, Peeters E, Duquet W, Poppe K, Velkeniers B, Van Den Branden P. Men with atherosclerotic stenosis of the carotid artery have lower testosterone levels compared with controls. Int Angiol. 2008 Apr;27(2):135-41.

21. Muller M, van den Beld AW, Bots ML, Grobbee DE, Lamberts SW, van der Schouw YT. Endogenous sex hormones and progression of carotid atherosclerosis in elderly men. Circulation. 2004 May 4;109(17):2074-9.

22. Khaw KT, Dowsett M, Folkerd E, et al. Endogenous testosterone and mortality due to all causes, cardiovascular disease, and cancer in men: European prospective investigation into cancer in Norfolk (EPIC-Norfolk) Prospective Population Study. Circulation. 2007 Dec 4;116(23):2694-701.

23. Altschule MD, Tillotson KJ. The use of testosterone in the treatment of depression. N Engl J Med. 1948 239:1036-8.

24. Almeida OP, Yeap BB, Hankey GJ, Jamrozik K, Flicker L. Low free testosterone concentration as a potentially treatable cause of depressive symptoms in older men. Arch Gen Psychiatry. 2008 Mar;65(3):283-9.

25. Cherrier MM, Plymate S, Mohan S, et al. Relationship between testosterone supplementation and insulin-like growth factor-I levels and cognition in healthy older men. Psychoneuroendocrinology. 2004 Jan;29(1):65-82.

26. Marin P, Krotkiewski M, Björntorp P. Androgen treatment of middle-aged, obese men: effects on metabolism, muscle and adipose tissues. Eur J Med. 1992 Oct;1(6):329-36.

27. Snyder PJ, Peachey H, Hannoush P, et al. Effect of testosterone treatment on bone mineral density in men over 65 years of age. J Clin Endocrinol Metab. 1999 Jun;84(6):1966-72.

28. Kenny AM, Kleppinger A, Annis K, et al. Effects of transdermal testosterone on bone and muscle in older men with low bioavailable testosterone levels, low bone mass, and physical frailty. J Am Geriatr Soc. 2010 Jun;58(6):1134-43.

29. Malkin CJ, Pugh PJ, Morris PD, Asif S, Jones TH, Channer KS. Low serum testosterone and increased mortality in men with coronary heart isease. Heart. 2010 Nov;96(22):1821-5.

30. Ahlbom E, Prins GS, Ceccatelli S. Testosterone protects cerebellar granule cells from oxidative stress-induced cell death through a receptor mediated mechanism. Brain Res. 2001 Feb 23;892(2):255-62.

31. Pike CJ, Carroll JC, Rosario ER, Barron AM. Protective actions of sex steroid hormones in Alzheimer’s disease. Front Neuroendocrinol. 2009 Jul;30(2):239-58.

32. Hogervorst E, Bandelow S, Combrinck M, Smith AD. Low free testosterone is an independent risk factor for Alzheimer’s disease. Exp Gerontol. 2004 Nov-Dec;39(11-12):1633-9.

33. Ready RE, Friedman J, Grace J, Fernandez H. Testosterone deficiency and apathy in Parkinson’s disease: a pilot study. J Neurol Neurosurg Psychiatry. 2004 Sep;75(9):1323-6.

34. Boutron, I., Dutton, S., Ravaud, P., and D.G. Altman. 2010. Reporting and interpretation of randomized controlled trials with statistically nonsignificant results for primary outcomes. JAMA. 303(20): 2058-64.

35. Leape LL, Brennan TA, Laird N, et al. The nature of adverse events in hospitalized patients. Results of the Harvard Medical Practice Study II. N Engl J Med. 1991 324(6):377-84.

36. Available at: http://www.amcp.org/data/jmcp/CE_V7_61-68.pdf. Accessed Jan. 16, 2012.

37. Cohen PG. Obesity in men: the hypogonadal-estrogen receptor relationship and its effect on glucose homeostasis. Med Hypotheses. 2008 70(2):358-60.

38. Zumoff B. Hormonal abnormalities in obesity. Acta Med Scand Suppl. 1988 723:153-60.

39. Jankowska EA, Rozentryt P, Ponikowska B. Circulating estradiol and mortality in men with systolic chronic heart failure. JAMA. 2009 May 13;301(18):1892-901.

40. Tivesten A, Vandenput L, Labrie F, et al. Low serum testosterone and estradiol predict mortality in elderly men. J Clin Endocrinol Metab. 2009 Jul;94(7):2482-8.

41. Mohamad MJ, Mohammad MA, Karayyem M, Hairi A, Hader AA. Serum levels of sex hormones in men with acute myocardial infarction. Neuro Endocrinol Lett. 2007 Apr;28(2):182-6.

42. Cao J, Zou H, Zhu BP, et al. Sex hormones and androgen receptor: risk factors of coronary heart disease in elderly men. Chin Med Sci J. 2010 Mar;25(1):44-9.

43. Barud W, Palusinski R, Beltowski J, et al. Relation between markers of inflammation and estradiol in older men. Med Sci Monit. 2010 Dec;16(12):CR593-7.

44. Boyle JJ. Association of coronary plaque rupture and atherosclerotic inflammation. J Pathol. 1997 Jan;181(1):93-9.

45. Pugh PJ, Channer KS, Parry H, Downes T, Jone TH. Bio-available testosterone levels fall acutely following myocardial infarction in men: association with fibrinolytic factors. Endocr Res. 2002 Aug;28(3):161-73.

46. Basaria S, Coviello AD, Travison TG, et al. Adverse events associated with testosterone administration. N Engl J Med. 2010 Jul 8;363(2):109-22.

47. Suzuki K, Ito K, Ichinose Y, Kurokawa K, Suzuki T. Endocrine environment of benign prostatic hyperplasia prostate size and volume are correlated with serum estrogen concentration. Scand J Urol Nephrol. 1995 Mar;29(1):65-8.

48. Lindholm J, Eldrup E, Winkel P. Variability in plasma oestrogen concentrations in men with a myocardial Infarction. Dan Med Bull. 1990 Dec;37(6):552-6.

49. Usuki F, Nakazato O, Osame M, Igata A. Hyperestrogenemia in neuromuscular diseases. J Neurol Sci. 1989 Feb;89(2-3):189-97.

50. Small M, MacRury S, Beastall GH. Oestradiol levels in diabetic men with and without a previous myocardial infarction. Q J Med. 1987 Jul;64(243):617-23.

51. Phillips GB. Evidence for hyperestrogenemia as the link between diabetes mellitus and myocardial infarction. Am J Med. 1984 Jun;76(6):1041-8.

52. Klaiber EL, Broverman DM, Haffajee CI, Hochman JS, Sacks GM, Dalen JE. Serum estrogen levels in men with acute myocardial infarction. Am J Med. 1982 Dec;73(6):872-81.

53. Available at: http://www.webmd.com/heart-disease/news/20100622/high-testosterone-may-raise-heart-risk. Accessed March 19, 2012.

54. Assmann G, Nofer JR. Atheroprotective effects of high-density lipoproteins. Annu Rev Med. 2003 54:321-41.

55. Attia N, Nakbi A, Smaoui M, et al. Increased phospholipid transfer protein activity associated with the impaired cellular cholesterol efflux in type 2 diabetic subjects with coronary artery disease. Tohoku J Exp Med. 2007 Oct;213(2):129-37.

56. Wu FC, von Eckardstein A. Androgens and coronary artery disease. Endocr Rev. 2003 Apr;24(2):183-217.

57. Traish AM, Abdou R, Kypreos KE. Androgen deficiency and atherosclerosis: The lipid link. Vascul Pharmacol. 2009 Nov-Dec;51(5-6):303-13.

58. Cucuianu M, Coca M, Hancu N. Reverse cholesterol transport and atherosclerosis. A mini review. Rom J Intern Med. 2007 45(1):17-27.

59. Yeap BB, Almeida OP, Hyde Z, et al. In men older than 70 years, total testosterone remains stable while free testosterone declines with age. Eur J Endocrinol. 2007 May;156(5):585-94.

60. Wilson PW, Anderson KM, Harris T, Kannel WB, Castelli WP. Determinants of change in total cholesterol and HDL-C with age: the Framingham Study. J Gerontol. 1994 Nov;49(6):M252-7.

61. Eckardstein A, Wu FC. Testosterone and atherosclerosis. Growth Horm IGF Res. 2003 Aug;13 Suppl AS72-S84.

62. Nettleship JE, Jones TH, Channer KS, Jones RD. Physiological testosterone replacement therapy attenuates fatty streak formation and improves high-density lipoprotein cholesterol in the Tfm mouse: an effect that is independent of the classic androgen receptor. Circulation. 2007 Nov 20;116(21):2427-34.

63. Jankowska EA, Biel B, Majda J, et al. Anabolic deficiency in men with chronic heart failure: prevalence and detrimental impact on survival. Circulation. 2006 Oct 24;114(17):1829-37.

64. Kapoor D, Malkin CJ, Channer KS, Jones TH. Androgens, insulin resistance and vascular disease in men. Clin Endocrinol (Oxf). 2005 Sep;63(3):239-50.

65. Barrett-Connor E, Khaw KT, Yen SS. A prospective study of dehydroepiandrosterone sulfate, mortality, and cardiovascular disease. N Engl J Med. 1986 Dec 11;315(24):1519-24.

66. Moriyama Y, Yasue H, Yoshimura M, et al. The plasma levels of dehydroepiandrosterone sulfate are decreased in patients with chronic heart failure in proportion to the severity. J Clin Endocrinol Metab. 2000 May;85(5):1834-40.

67. Herrington DM. Dehydroepiandrosterone and coronary atherosclerosis. Ann NY Acad Sci. 1995 Dec 29;774:271-80.

68. Feldman HA, Johannes CB, Araujo AB, et al. Low dehydroepiandrosterone and ischemic heart disease in middle-aged men: prospective results from the Massachusetts Male Aging Study. Am J Epidemiol. 2001 Jan 1;153(1):79-89.

69. Thijs L, Fagard R, Forette F, Nawrot T, Staessen JA. Are low dehydroepiandrosterone sulphate levels predictive for cardiovascular diseases? A review of prospective and retrospective studies. Acta Cardiol. 2003 Oct;58(5):403-10.

70. Turhan S, Tulunay C, Gulec S, et al. The association between androgen levels and premature coronary artery disease in men. Coron Artery Dis. 2007 May;18(3):159-62.

71. Militaru C, Donoiu I, Dracea O, Ionescu DD. Serum testosterone and short-term mortality in men with acute myocardial infarction. Cardiol J. 2010 17(3):249-53.

72. Vikan T, Schirmer H, Njolstad I, Svartberg J. Endogenous sex hormones and the prospective association with cardiovascular disease and mortality in men: the Tromso Study. Eur J Endocrinol. 2009 Sep;161(3):435-42.

73. Pugh PJ, Jones RD, West JN, Jones TH, Channer KS. Testosterone treatment for men with chronic heart failure. Heart. 2004 Apr;90(4):446-7.

74. Jeppesen LL, Jorgensen HS, Nakayama H, Raaschou HO, Olsen TS, Winther K. Decreased serum testosterone in men with acute ischemic stroke. Arterioscler Thromb Vasc Biol. 1996 Jun;16(6):749-54.

75. Phillips GB, Pinkernell BH, Jing TY. The association of hypotestosteronemia with coronary artery disease in men. Arterioscler Thromb. 1994 May;14(5):701-6.

76. Abbott RD, Launer LJ, Rodriguez BL, et al. Serum estradiol and risk of stroke in elderly men. Neurology. 2007 Feb 20;68(8):563-8.

77. Wranicz JK, Cygankiewicz I, Rosiak M, Kula P, Kareba W. The relationship between sex hormones and lipid profile in men with coronary artery disease. Int J Cardiol. 2005 May 11;101(1):105-10.

78. Krieg M, Nass R, Tunn S. Effect of aging on endogenous level of 5 alpha-dihydrotestosterone, testosterone, estradiol, and estrone in epithelium and stroma of normal and hyperplastic human prostate. J Clin Endocrinol Metab. 1993 Aug;77(2):375-81.

79. Gann PH, Hennekens CH, Longcope C, Verhoek-Oftedahl W, Grodstein F, Stampfer MJ. A prospective study of plasma hormone levels, nonhormonal factors, and development of benign prostatic hyperplasia. Prostate. 1995 Jan;26(1):40-9.

80. Shibata Y, Ito K, Suzuki K, et al. Changes in the endocrine environment of the human prostate transition zone with aging: simultaneous quantitative analysis of prostatic sex steroids and comparison with human prostatic histological composition. Prostate. 2000 Jan;42(1):45-55.

81. Prins GS, Huang L, Birch L, Pu Y. The role of estrogens in normal and abnormal development of the prostate gland. Ann N Y Acad Sci. 2006 Nov;1089:1-13.

82. Prins GS, Korach KS. The role of estrogens and estrogen receptors in normal prostate growth and disease. Steroids. 2008 Mar;73(3):233-44.

83. Matsuda T, Abe H, Suda K. Relation between benign prostatic hyperplasia and obesity and estrogen. Rinsho Byori. 2004 Apr;52(4):291-4.

84. Ho CK, Nanda J, Chapman KE, Habib FK. Oestrogen and benign prostatic hyperplasia: effects on stromal cell proliferation and local formation from androgen. J Endocrinol. 2008 Jun;197(3):483-91.

85. Singh PB, Matanhelia SS, Martin FL. A potential paradox in prostate adenocarcinoma progression: oestrogen as the initiating driver. Eur J Cancer. 2008 May;44(7):928-36.

86. Giton F, de la Taille A, Allory Y, et al. Estrone sulfate (E1S), a prognosis marker for tumor aggressiveness in prostate cancer (PCa). J Steroid Biochem Mol Biol. 2008 Mar;109(1-2):158-67.

87. Mellström D, Vandenput L, Mallmin H, et al. Older men with low serum estradiol and high serum SHBG have an increased risk of fractures. J Bone Miner Res. 2008 Oct;23(10):1552-60.

88. Pernow Y, Hauge EM, Linder K, Dahl E, Sääf M. Bone histomorphometry in male idiopathic osteoporosis. Calcif Tissue Int. 2009 Jun;84(6):430-8.

89. Miner MM, Seftel AD. Testosterone and ageing: what have we learned since the Institute of Medicine report and what lies ahead? Int J Clin Pract. 2007 Apr;61(4):622-32.

90. Tan RS, Salazar JA. Risks of testosterone replacement therapy in ageing men. Expert Opin Drug Saf. 2004 Nov;3(6):599-606.

91. Rhoden EL, Averbeck MA, Teloken PE. Androgen replacement in men under-going treatment for prostate cancer. J Sex Med. 2008 Sep;5(9):2202-8.

92. Morgentaler A. Testosterone replacement therapy and prostate cancer. Urol Clin North Am. 2007 Nov;34(4):555-63.

93. Raynaud JP. Prostate cancer risk in testosterone-treated men. J Steroid Biochem Mol Biol. 2006 Dec;102(1-5):261-6.

94. Gooren L. Androgen deficiency in the aging male: benefits and risks of androgen supplementation. J Steroid Biochem Mol Biol. 2003 Jun;85(2-5):349-55.

95. Morgentaler A. Testosterone for Life. McGraw-Hill; 2008.

96. Schatzl G, Madersbacher S, Thurridl T, et al. High-grade prostate cancer is associated with low serum testosterone levels. Prostate. 2001 Apr;47(1):52-8.

97. Hoffman MA, DeWolf WC, Morgentaler A. Is low serum free testosterone a marker for high grade prostate cancer? J Urol. 2000 Mar;163(3):824-7.

98. Faloon W. Physician’s guide: Using blood tests to safely induce weight loss. Life Extension Magazine. 2009 Jun;15(6):42-63.

99. Leder BZ, Rohrer JL, Rubin SD, Gallo J, Longcope C. Effects of aromatase inhibition in elderly men with low or borderline-low serum testosterone levels. J Clin Endocrinol Metab. 2004 Mar;89(3):1174-80.

100. Ta N, Walle T. Aromatase inhibition by bioavailable methylated flavones. J Steroid Biochem Mol Biol. 2007 Oct;107(1-2):127-9.

101. Campbell DR, Kurzer MS. Flavonoid inhibition of aromatase enzyme activity in human preadipocytes. J Steroid Biochem Mol Biol. 1993 Sep;46(3):381-8.

102. Kellis JT Jr, Vickery LE. Inhibition of human estrogen synthetase (aromatase) by flavones. Science. 1984 Sep 7;225(4666):1032-4.

103. Saarinen NM, Warri A, Makela SI, et al. Hydroxymatairesinol, a novel enterolactone precursor with antitumor properties from coniferous tree (Picea abies). Nutr Cancer. 2000 36(2):207-16.

104. Wang C, Makela T, Hase T, Adlercreutz H, Kurzer MS. Lignans and flavonoids inhibit aromatase enzyme in human preadipocytes. J Steroid Biochem Mol Biol. 1994 Aug;50(3-4):205-12.

105. Shores MM, Matsumoto AM, Sloan KL, Kivlahan DR. Low serum testosterone and mortality in male veterans. Arch Intern Med. 2006 Aug 14;166(15):1660-5.

106. Laughlin GA, Barrett-Connor E, Bergstrom J. Low serum testosterone and mortality in older men. J Clin Endocrinol Metab. 2008 Jan;93(1):68-75.

107. Shores MM, Moceri VM, Gruenwals DA, et al. low testosterone is associated with decreased function and increased mortality risk: a preliminary study of men in a geriatric rehabilitation unit. J Am Geriatr Soc. 2004 52:2077-81.

108. English KM, Mandour O, Steeds RP, Diver MJ, Jones TH, Channer KS. Men with coronary artery disease have lower levels of androgens than men with normal coronary angiograms. Eur Heart J. 2000 Jun;21(11):890-4.

109. Tuck SP, Francis RM. Testosterone, bone and osteoporosis. Front Horm Res. 2009 37:123-32.

110. Arver S, Lehtihet M. Current guidelines for the diagnosis of testosterone deficiency. Front Horm Res. 2009 37:5-20.

111. Cawthon PM, Ensrud KE, Laughlin GA, et al. Sex hormones and frailty in older men: the osteoporotic fractures in men (MrOS) study. J Clin Endocrinol Metab. 2009 Oct;94(10):3806-15.

112. Kamel HK, Maas D, Duthie EH, Jr. Role of hormones in the pathogenesis and management of sarcopenia. Drugs Aging. 2002 19(11):865-77.

113. Marcell TJ, Harman SM, Urban RJ, et al. Comparison of GH, IGF-I, and testosterone with mRNA of receptors and myostatin in skeletal muscle in older men. Am J Physiol Endocrinol Metab. 2001 Dec;281(6):E1159-E64.

114. Bhasin S, Storer TW, Berman N, et al. Testosterone replacement increases fat-free mass and muscle size in hypogonadal men. J Clin Endocrinol Metab. 1997 Feb;82(2):407-13.

115. Maggio M, Basaria S, Ceda GP, et al. The relationship between testosterone and molecular markers of inflammation in older men. J Endocrinol Invest. 2005 28(11Suppl Proceedings):116-9.

116. Lu PH, Masterman DA, Mulnard R, et al. Effects of testosterone on cognition and mood in male patients with mild Alzheimer disease and healthy elderly men. Arch Neurol. 2006 Feb;63(2):177-85.

117. Morgentaler A, Rhoden EL. Prevalence of prostate cancer among hypogonadal men with prostate-specific antigen levels of 4.0 ng/mL or less. Urology. 2006 Dec;68(6):1263-7.

118. Banach-Petrosky W, Jessen WJ, Ouyang X, et al. Prolonged exposure to reduced levels of androgen accelerates prostate cancer progression in Nkx3.1; Pten mutant mice. Cancer Res. 2007 Oct 1;67(19):9089-96.

119. Hoffman MA, DeWolf WC, Morgentaler A. Is low serum free testosterone a marker for high grade prostate cancer? J Urol. 2000 Mar;163(3):824-7.

120. Rhoden EL, Morgentaler A. Testosterone replacement therapy in hypogonadal men at high risk for prostate cancer: results of 1 year of treatment in men with prostatic intraepithelial neoplasia. J Urol. 2003 Dec;170(6 Pt 1):2348-51.

121. Morgentaler A, Bruning CO 3rd, DeWolf WC. Occult prostate cancer in men with low serum testosterone levels. JAMA. 1996 Dec 18;276(23):1904-6.

122. Almeida OP, Yeap BB, Hankey GJ, Jamrozik K, Flicker L. Low free testosterone concentration as a potentially treatable cause of depressive symptoms in older men. Arch Gen Psychiatry. 2008 Mar;65(3):283-9.

123. Pope HG Jr, Cohane GH, Kanayama G, Siegel AJ, Hudson JI. Testosterone gel supplementation for men with refractory depression: a randomized, placebo-controlled trial. Am J Psychiatry. 2003 Jan;160(1):105-11.

124. Seidman SN, Rabkin JG. Testosterone replacement therapy for hypogonadal men with SSRI-refractory depression. J Affect Disord. 1998 Mar;48(2-3):157-61.

125. Barrett-Connor E, Von Mühlen DG, Kritz-Silverstein D. Bioavailable testosterone and depressed mood in older men: the Rancho Bernardo Study. J Clin Endocrinol Metab. 1999 Feb;84(2):573-7.

126. Saad F, Gooren LJ, Haider A, Yassin A. A dose-response study of testosterone on sexual dysfunction and features of the metabolic syndrome using testosterone gel and parenteral testosterone undecanoate. J Androl. 2008 Jan-Feb;29(1):102-5.

127. Wang C, Cunningham G, Dobs A, et al. Long-term testosterone gel (AndroGel) treatment maintains beneficial effects on sexual function and mood, lean and fat mass, and bone mineral density in hypogonadal men. J Clin Endocrinol Metab. 2004 May;89(5):2085-98.

128. Arver S, Dobs AS, Meikle AW, Allen RP, Sanders SW, Mazer NA. Improvement of sexual function in testosterone deficient men treated for 1 year with a permeation enhanced testosterone transdermal system. J Urol. 1996 May;155(5):1604-8.

129. Davidson JM, Camargo CA, Smith ER. Effects of androgen on sexual behavior in hypogonadal men. J Clin Endocrinol Metab. 1979 Jun;48(6):955-8.

130. Amore M. Partial androgen deficiency and neuropsychiatric symptoms in aging men. J Endocrinol Invest. 2005 28(11 Suppl Proceedings):49-54.

131. Lerchbaum E, Pilz S, Boehm BO, Grammer TB, Obermayer-Pietsch B, März W. Combination of low free testosterone and low vitamin D predicts mortality in older men referred for coronary angiography. Clin Endocrinol (Oxf). 2012 Feb 22. doi: 10.1111/j.1365-2265.2012.04371.x.