Szendi Gábor:
Zsírfóbia

A tudomány álszentebb, mint a diplomácia. A diplomáciában a sok udvariaskodás mellett legalább néha nevén nevezik a népirtást, a tömeggyilkosságot, a diktatúrát és 10-20 év múlva a főkolomposokat hosszú huzavona után nemzetközi bíróság el is ítéli.

 

A Google adatkezelési elvei

 

De a tudományban sosem mondják ki, hogy például a koleszterinhipotézis és a belőle következő zsírfóbia tulajdonképpen nyereségvágyból elkövetett sorozatos tömeggyilkosság, és hogy a 60 éve mesterségesen fenntartott teória és étrendi ajánlás valójában ordas nagy hazugságokon alapszik.

Nemrég, 2020 augusztusában a Journal of the American College of Cardiology (Az amerikai kardiológusok kollégiumának lapja) egy összefoglaló tanulmányt jelentetett meg neves szerzőktől a "Telített zsírok és egészség: az étrendi ajánlások újraértékelése és újrafogalmazása" címmel (Astrup és mtsi., 2020). A cikk absztraktja így kezdődik:

"Az étrendi telített zsírok fogyasztásának korlátozása minden cáfolat ellenére továbbra is érvényben van. A véletlen besorolásos klinikai és megfigyeléses vizsgálatok újabb metaanalízisei semmiféle előnyét nem találták a telített zsírok korlátozásának a szívbetegségek vagy az összhalálozás csökkentésében, ellenben a telített zsírok fogyasztása védelmet jelent a sztrókkal szemben. "

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Miközben minden ilyen tanulmány valójában vádirat, a tudományban ez csak egy kisebbségi véleménynek számít. "Mi így gondoljuk, ti meg úgy". Csakhogy az "így" vagy "úgy" gondolás milliók megbetegedését és halálát okozza, vagy előzhetné meg.

A történelem jól ismeri az "egy bolond százat csinál" elvet, de hogy ez az orvostudományban is működik, az az orvostudomány hitelességét kérdőjelezi meg. Hogy volt egy ambiciózus fiziológus, Ancel Keys, aki hamisított adatokkal az 1960-as években meggyőzte kollégáit arról, hogy a növekvő szívhalálozásnak a vér magas koleszterinszintje az oka, ezt pedig a telített zsírok okozzák? Ezt az állítást már a maga idejében is cáfolták, a teória - sokak érdekét szolgálva - mégis uralkodóvá vált, és zsinórban gyártották hozzá az igazolásokat. Hogyan lehet bármit is elhinni, ha a 20. század egyik legnagyobb tudományos blöffje még mindig meghatározó mind az elméletben, mind a klinikai gyakorlatban? Tapasztalhatja ezt bárki, aki közelharcot vív a koleszterincsökkentő szedését erőltető családorvosával. Az elmúlt 40 évben, mióta a hivatalos étrendi ajánlás bűnösnek kiáltotta ki a telített zsírokat (állati zsírok, kókuszolaj, pálmaolaj), több millió ember halt meg e teória következtében. Talán elsőre nehéz ezt átlátni, de gondoljuk csak végig hova vezettek a teória hatására világszerte kiadott nemzeti étrendi ajánlások. Az ajánlás lényege, hogy a telített zsírok arányát le kell csökkenteni és helyette szénhidrátokat kell fogyasztani. Ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi, mikor kezdett el rohamosan hízni bármelyik fejlett ország lakossága, mikortól kezdett rohamosan nőni a szív- és érrendszeri betegek, rákbetegek, cukorbetegek és az ezekből fakadó halálozás aránya, akkor azt fogja látni, hogy a 20. század második felében-utolsó harmadában kezdtek viharosan romlani a statisztikák. A bevezetett étrendi ajánlások a már évtizedek óta romló nyugati étrendet alakították át drasztikusan még egészségtelenebbé. Az un. civilizációs betegségek egyértelműen a túlzott magas glikémiás indexű szénhidrátfogyasztással és az elhízással állnak kapcsolatban (Szendi, 2009). További károkozás, hogy a téves elméleten alapuló kezelések több kárt okoztak, mint hasznot, és a valódi okok feltárása helyett hiábavaló kutatásokra fecséreltek el dollár százmilliárdokat.

A telített zsír és az ember

Ha mit sem tudnánk az emberi evolúcióról, vagy a természeti népek táplálkozásáról, azt azért lehet tudni, hogy a 19. században nem fukarkodtak az állati zsírok fogyasztásával, a szívbetegség járvány nagyjából mégis csak 1920 környékén kezdődött; korábban az infarktus vagy az ischémiás szívbetegség ritka jelenség volt. Kezdetben ezt próbálták is Keysnek mondani, de őt csak a nagy felfedezése érdekelte. A természeti népek táplálkozásáról is számos tanulmány készült, mind azt igazolta, hogy ezek az "itt rekedt" ősemberek előszeretettel eszik a zsíros belsőségeket és velőt, mert a száraz hús zsír nélkül közismerten veszélyes táplálék. Aleš Hrdlička 1898 és 1905 között vizsgálta a délnyugat-amerikai és észak-mexikói indiánok életét, s megállapította, hogy döntően sok zsírt és húst ettek, ennek ellenére semmiféle civilizációs betegséget nem talált náluk, és az USA 1900-as népszámlálásakor az indiánok közt hetvenszer több volt a 100 éves vagy a feletti korú, mint a fehérek között (Teicholz, 2014).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


George Mann professzor pedig kutatócsoportjával az 1960-as évek elején egyenesen a koleszterin teóriát ment ellenőrizni az afrikai maszájokhoz, akikről úgy hírlett, zsíros tej, vér és hús a fő táplálékuk. Mindenféle vizsgálatokat végzett az élőkön, és több mint ötven elhunyt maszájt is felboncolt, de annak ellenére, hogy étrendjük 60%-a állati zsírból állt, semmiféle szív- és érrendszeri elváltozást nem talált (Mann és mtsi., 1964). Ezt már csak a kedves olvasó meggyőzésére írom, hogy 2017-ben megjelent egy vizsgálat, amelyben három fejlett, 11 közepesen fejlett és négy alacsony jövedelmű országot vontak be a vizsgálatban. 135 335 személyt követtek átlagosan 7 éven át egyénileg többször felvett táplálkozási és egészségügyi adatokkal. Az elsődleges cél a bármilyen okból bekövetkező, ill. szív- és érrendszeri betegségből bekövetkező halálozás, a másodlagos cél a szív- és érrendszeri megbetegedések táplálkozással való kapcsolatának vizsgálata (Dehghan és mtsi., 2019). Az eredmény csak a zsírfóbiásokat lepte meg: minél több zsírt fogyasztott valaki, annál kisebb volt a szívhalálozási és a bármilyen más okból bekövetkező halálozás kockázata; ezzel szemben minél több gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztott valaki, annál nagyobb volt a szív- és egyéb halálozás kockázata.

A sütőolajok és az ember

De van itt másik probléma is. Ancel Keys teóriájának sarokköve a koleszterin, amelyről soha nem sikerült bebizonyítani, hogy ártalmas (Ravnskov, 2000), sőt az évtizedek során világossá vált, hogy minél magasabb a vérben mért szintje, annál tovább él az ember (Hamazaki és mtsi., 2015; Szendi, 2009). De onnantól, hogy a koleszterinhipotézis dogmává vált, bármi, ami növelte a szintjét, azt ártalmasnak nevezték és bármi, ami csökkentette a szintjét, azt védőhatásúnak tekintették. Keys kezdetben minden zsírt és olajat ellenzett (Keys, 1953), ám amikor olvasta Edward Ahrens és munkatársai tanulmányát (Ahrens és mtsi., 1957), amelyből az derült ki, hogy a kukorica, napraforgó és hasonló háztartási sütőolajok csökkentik a koleszterinszintet, új dogma született: az állat zsírokat le kell cserélni sütőolajokra. Keys személyiségére jellemző volt a felületes ismeretek alapján hozott gyors döntés, ami aztán kinyilatkoztatássá vált, csak azért, mert Amerika "megmentője" mondta. Aki alaposan végigböngészi Ahrenék tanulmányát, a végén hosszú szabadkozást olvashat, amelyben Ahrenék kifejtik, hogy betegeik állapotának javulását semmiképpen nem tulajdonítanák a növényi olajok hatására lecsökkent koleszterinszintnek és nem is tanácsolnák senkinek, hogy elhamarkodottan terápiás következtetéseket vonjanak le eredményeikből. Keys azonban nem az az ember volt, aki sokat habozott, ha valami teóriáival összhangban látszott lenni. Óvatoskodjon csak Ahren, Keys már bizonyos volt abban, hogy a magas koleszterinszint gyilkol, ha tehát növényi olajjal (értsd. omega-6-tal) egyszerűen le lehet csökkenteni a szintjét, akkor a növényi olaj a barátunk. És mivel a sütőolajok már akkor legalább hatvan éve forgalomban voltak, ki gondolt volna arra, hogy talán meg kéne vizsgálni fogyasztásuk hosszú távú hatásait. Pedig nem ártott volna, mert mint William Lands 2005-ben rámutatott, adott ország szívhalálozása egyenes arányban áll az omega-6 fogyasztásával. Amikor a táplálékban az omega-6 aránya 70-80%-os az omega-3-hoz képest, akkor a szívhalálozás 100 ezer emberenként 200 fő. Amikor ez 60%-os, mint Olaszországban és Spanyolországban, akkor a szívhalálozás száma már csak 120, ha pedig 35-40%-os, mint Japánban, akkor a szívhalálozás aránya már csak negyede-ötöde az Egyesült Államokénak. Végül Grönlandon a szívbetegség gyakorlatilag ismeretlen (Lands, 2005).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy-két koleszterinhívő azért később próbálta igazolni azt, hogy a növényi olajokkal lecsökkentett koleszterinszint valóban csökkenti a szívbetegség és szívhalálozás kockázatát, de ezek csúfos kudarcba fulladtak. Ugye, már én is milyen semlegesen fogalmaztam meg azt, hogy ezekbe a kísérletekbe sokan belehaltak.

Például az 1966 és 1973 között több helyszínen lefolytatott Sydney Diet Heart Study ("Sydney Táplálkozás-Szív Vizsgálat") adatainak utólagos újraelemzése döbbenetes eredményre vezetett. A vizsgálat 39 hónapja alatt a napraforgó olaj megemelt adagját fogyasztók közt az összhalálozás kockázata 60%-kal, a szíveredetű halálozás kockázata 70%-kal nőtt meg (Ramsdem és mtsi., 2013). A vizsgálatot eredetileg végzők 5 évvel később -1978-ban- egy tanulmányukban úgy kommentálták vizsgálatukat, hogy a koleszterin hipotézis ebben a másodlagos prevenciós (azaz már infarktuson átesett emberekkel végzett) vizsgálatban nem nyert megerősítést, mert a táplálék zsírösszetevői nem álltak kapcsolatban a halálozással. Megértem, hogy rosszul esett volna azt írni, hogy a magas omega-6 tartalmú sütőolajokkal nem jó koleszterint csökkenteni, mert jelentősen megnő ettől a halálozási kockázat (Woodhill és mtsi., 1978).

Christopher Ramsden és csoportja, akik a Sydney vizsgálatot újraelemezték, előkotorták a Minnesota Coronary Experiment ("Minnesota Koszorúér Vizsgálat") adatait, amiket teljes egészében soha nem publikáltak, és a részeredményeket is 16 évig fiókban tárolták. A kutatók elég sokáig törték a buksijukat, miként lehetne a tragikus adatokat megfelelően interpretálni. Végül azt a fordulatot találták ki, hogy nem volt halálozási különbség a kontroll és az omega-6 kapó csoport között (Frantz és mtsi., 1989). Sajnos, ahogy Fülig Jimmy megállapította, hogy nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani, úgy a szakcikkeket publikálókat sem lehet hazugságvizsgálatnak alá vetni; illik feltételezni, hogy mindenki az igazat és csakis az igazat akarja a közvélemény elé tárni. Ez esetben ez másként alakult; az eredeti adatok utólagos elemzéséből ugyanis az derült ki, hogy az omega-6 csoportban kétszeres volt az infarktusos halálozás (Ramsden és mtsi., 2016). 0,78 mmol/l koleszterinszint-csökkentés 22%-kal növelte meg a halálozás kockázatát, 65 év felettieknél ez az érték már 35% volt.

Koleszterin és szívbetegség

Máig nem érteni, hogy került az étrendi ajánlásokba a napi koleszterin mennyiség maximálása, mikor Keys már az 1950-es évek elején felismerte, hogy az elfogyasztott koleszterin gyakorlatilag nem befolyásolja a vér koleszterin szintjét (Keys, 1952). Ezt csak annak jelzésére jegyzem meg, tudományos mai napig mennyire megalapozatlanok az étrendi ajánlások.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A koleszterin hipotézis addig fejlődött, míg végül a szívbetegség zsírhipotézise helyett sikerült igazolnia a szívbetegség szénhidrát hipotézisét. A kardiovaszkuláris megbetegedés szempontjából az egyetlen veszélyes koleszterin összetevő a sűrű, kicsi LDL cseppek (Ivanova és mtsi., 2017). Ezek vérben keringő mennyiségét viszont a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása határozza meg (Musunuru, 2010). A magas szint biztos jele a magas triglicerid szint. Nem meglepő módon, a sok zsírt- kevés szénhidrátot fogyasztóknál volt a veszélyes LDL szemcsék száma a legalacsonyabb, míg a kevés zsírt, sok szénhidrátot fogyasztóknál volt a legmagasabb (Krauss és Dreon, 1995).

Röviden: ha aggódik a szívéért, egyen sok állati zsírt és kókusz olajat. Legalábbis a kutatások erre engednek következtetni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Ahrens, Edward H. Jr., William Insull Jr., Rolf Blomstrand, Jules Hirsch, Theodore T. Tsaltas, and Malcolm L. Peterson. "The Influence of Dietary Fats on Serum-Lipid Levels in Man." Lancet 272, no. 6976 (May 11, 1957): 943-953

Astrup A, Magkos F, Bier DM, Brenna JT, de Oliveira Otto MC, Hill JO, King JC, Mente A, Ordovas JM, Volek JS, Yusuf S, Krauss RM. Saturated Fats and Health: A Reassessment and Proposal for Food-Based Recommendations: JACC State-of-the-Art Review. J Am Coll Cardiol. 2020 Aug 18;76(7):844-857.

Dehghan M, Mente A, Zhang X, Swaminathan S, Li W, Mohan V, Iqbal R, Kumar R, Wentzel-Viljoen E, Rosengren A, Amma LI, Avezum A, Chifamba J, Diaz R, Khatib R, Lear S, Lopez-Jaramillo P, Liu X, Gupta R, Mohammadifard N, Gao N, Oguz A, Ramli AS, Seron P, Sun Y, Szuba A, Tsolekile L, Wielgosz A, Yusuf R, Hussein Yusufali A, Teo KK, Rangarajan S, Dagenais G, Bangdiwala SI, Islam S, Anand SS, Yusuf S; Prospective Urban Rural Epidemiology (PURE) study investigators. Associations of fats and carbohydrate intake with cardiovascular disease and mortality in 18 countries from five continents (PURE): a prospective cohort study. Lancet. 2017 Nov 4;390(10107):2050-2062.

Frantz ID Jr, Dawson EA, Ashman PL, Gatewood LC, Bartsch GE, Kuba K, Brewer ER. Test of effect of lipid lowering by diet on cardiovascular risk. The Minnesota Coronary Survey. Arteriosclerosis. 1989 Jan-Feb;9(1):129-35.

Hamazaki T, Okuyama H, Ogushi Y, Hama R. Towards a Paradigm Shift in Cholesterol Treatment. A Re-examination of the Cholesterol Issue in Japan. Ann Nutr Metab. 2015;66 Suppl 4:1-116.

Ivanova EA, Myasoedova VA, Melnichenko AA, Grechko AV, Orekhov AN. Small Dense Low-Density Lipoprotein as Biomarker for Atherosclerotic Diseases. Oxid Med Cell Longev. 2017;2017:1273042.

Keys A. Human atherosclerosis and the diet. Circulation. 1952 Jan;5(1):115-8.

Keys, A: Atherosclerosis: A Problem in Newer Public Health." Journal of the Mount Sinai Hospital, New York, 1953, 20(2): 118-139.

Krauss RM, Dreon DM. Low-density-lipoprotein subclasses and response to a low-fat diet in healthy men. Am J Clin Nutr. 1995 Aug;62(2):478S-487S.

Lands, W. E.: Dietary fat and health: The evidence and the politics of prevention: Careful use of dietary fats can improve life and prevent disease, Ann N Y Acad Sci, 2005, 1055:179-192.

Mann, GV; Shaffer, RD; Anderson, RS; Sandstead, HH: Cardiovascular Disease in the Masai. Journal of Atherosclerosis Research 4, no. 4 (1964): 289-312.

Musunuru K. Atherogenic dyslipidemia: cardiovascular risk and dietary intervention. Lipids. 2010 Oct;45(10):907-14. doi: 10.1007/s11745-010-3408-1.

Ramsden CE, Zamora D, Majchrzak-Hong S, Faurot KR, Broste SK, Frantz RP, Davis JM, Ringel A, Suchindran CM, Hibbeln JR. Re-evaluation of the traditional diet-heart hypothesis: analysis of recovered data from Minnesota Coronary Experiment (1968-73). BMJ. 2016 Apr 12;353:i1246.

Ramsden, C. E. 2013. Use of dietary linoleic acid for secondary prevention of coronary heart disease and death: Evaluation of recovered data from the Sydney Diet Heart Study and updated meta-analysis, BMJ, 346:e8707.

Ravnskov, U: The Cholesterol Myths: Exposing the Fallacy that Cholesterol and Saturated Fat Cause Heart Disease. NewTrends Pub., 2000

Szendi G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, Budapest, 2009.

Teicholz, N: The big fat surprise, Simon & Schuster, New York, 2014.

Woodhill, J. M., Palmer, A. J., Leelarthaepin, B., McGilchrist, C., & Blacket, R. B. (). Low Fat, Low Cholesterol Diet in Secondary Prevention of Coronary Heart Disease. Drugs, Lipid Metabolism, and Atherosclerosis, 1978, 109:317-330.